2016. január 20., szerda

Minisapi:-)

Karácsony előtt láttam ezeket a kis sapikat, nagyon megtetszettek és eljátszottam velük én is:-)

 

2016. január 13., szerda

Az első

Pár éve kaptam Májuska Marikától több szép anyagbú karácsonyi terítőt, előkészítve, hogy szép körszéllel elkészítsem.
Most jött el az ideje, egyiket megcsináltam.
Mivel az anyag nagyon szép, ezért egyszerű mintát választottam.

2016. január 1., péntek

2016


Itt állunk az újesztendő piros hajnalánál,
Vajon együtt leszünk még az alkonyatnál?
Ebben az újévben merre vezet életünknek útja,
Tövisek közt, vagy virágok közt, csak az Isten tudja.
Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet,
Őrizze meg bútól, bajtól ezt a kicsiny fészket!
Adjon Isten mindnyájunknak víg kacagást, csengőt,
Adjon Isten mindnyájunknak boldog újesztendőt!"

2015. december 20., vasárnap

Szeretem a szivecskéket:-)


Meggyújtottuk az utolsó gyertyát

 
     Benkő Gabriella
A négy gyertya

December reszket az éjben,
Fehér hó, a sötétségben.
A négy gyertya gyújtva, készen,
Karácsonykor ünnep lészen.

Én vagyok a béke lángja,
Szól az egyik, s meg is bánja.
Béke úgy sincs. Miért égjek?
Elaludt, csak füstje kéklett.

Másik így szól és meglobban.
hit a lelkekben alig van.
nem kell a hit lángja többet
Elhagyhatjuk ezt a földet.

Most a harmadik gyertyácska
Szólt csendesen, önmagába.
A szeretet lángja vagyok,
Hideg földön most meghalok.

Csak az utolsó kis gyertya,
Lángja remeg, fel nem adja,
A remény sugara vagyok
Soha, soha meg nem halok.

Aztán áthajolt kecsesen,
Lángjával lobbantott hiten.
Majd a szeretethez fordult,
S titokban könnye kicsordult.

Meggyújtotta annak lángját,
S a fény vitte angyal szárnyát,
megérintve béke csonkját,
Lángra lobbantva a gyertyát.

Minden karácsonykor súgja,
Ez az égő kicsi gyertya:
Én a remény lángja vagyok,
Soha, soha meg nem halok.

2015. december 5., szombat

Hópelyheim ebben az évben.

Ha a naptárra nézek,  lassan már visszaszámolhatunk, itt van a kertek alatt Karácsony.
Elkészültem a hópelyhekkel is.



2015. november 19., csütörtök

Ezek készültek mostanában

Az idő még mindig rohan, észre sem vesszük és már itt is a Karácsony. Ki kell használni az időt:-)



2015. október 31., szombat

Gömbjeim

2015 Karácsonyára ezek a gömbök készültek.
 

2015. október 26., hétfő

Harangjaim

Úgy repül az idő, most látom, hogy a saját harangjaimat nem is mutattam:-)





Együtt és külön-külön:-)

2015. szeptember 21., hétfő

2015. szeptember 14., hétfő

Elkészült:-)

Jó érzés, ha valami új elkészül, pláne, ha sok türelem, kitartás kell hozzá:-) 
100x32 cm, 80 kiskocka, 40-es anchor cérna.


 

2015. szeptember 10., csütörtök

Új angyalka

Idén két új angyalka született, a régieket kicsit átgondolva:-) Nekem örömem van bennük:-)



2015. augusztus 13., csütörtök

2015. augusztus 7., péntek

.......

Határaid bizonyosak: cselekedj úgy, hogy tényleg tieid legyenek. Ne élj vissza a feledéssel. Őrizd a reményt a szükség óráira.....
Jean-Michel Maulpoix

2015. július 21., kedd

12 éve már

12 éve már

Várlak a hajnali pirkadáskor,
A déli napsütésben,
az est csendjében 
és az éjszaka sötétjében......
Nem fogod kezem, 
nem ölel karod.
Nem mondod, ne félj, nem leszel egyedül,
én mindig itt leszek Veled....

Rád gondolok: érzem a hajnal pirkadáskor,
 a déli napsütésben,
 az esti csendben,
az éjszaka sötétjében,
ölel  a karod,
érzem, nem vagyok egyedül, 
 mert itt vagy velem..

igen, érzem, hogy fogod a kezem,
átölel karod......
Elcsitul a lelkem, Rád emlékezem....


2015. június 15., hétfő

2015. május 31., vasárnap

Mindnyájan voltunk gyerekek:-)

Csorba Piroska: A gyermekkor

Mikor „kacsalábon” jár a két cipőd,
Mikor méretlen és örök az időd;
Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell,
Mikor az asztalt alig éred el; 


Mikor a játékból soha nem elég,
Mikor a képzelet világot tár eléd;
Mikor a homokból lisztet szitálsz,
S a sárból édes csokitortát csinálsz; 


Mikor úgy lépsz az útszéli pocsolyákba,
Mint vörös szőnyegre a mesék királya;
Mikor látod még az angyalt karácsonykor,
És látod a nyuszit kinézni a Holdból; 


Mikor kavicsot gyűjtesz tenyeredbe, 
És drágább neked, mintha arany lenne;
Mikor a sötét szobában még rémek lapulnak,
Mikor tündére van fának, fűnek, kútnak; 


Mikor csupa horzsolás és kék folt a lábad,
Mikor fakockákból építed a házad; 

Mikor megeteted gondosan a babát,
És sztetoszkóppal hallgatod – hasát ;J 


Mikor királyfi vagy, bátor, hős, vitéz,
Ha az udvarra egyedül kimész;
Mikor homokból tornyos várat emelsz,
Mikor a kérdésre kérdéssel felelsz; 


Mikor - ha mást sírni látsz - sírva fakadsz,
Mikor még biztosan tudod, mit akarsz;
Mikor anyu ölében nyom az álom el,
És édesen alszol, mint lábasban a tej; 


Mikor jót lovagolsz a nagyapa térdén,
S a cigarettáról azt hiszed: kis kémény;
Mikor még mindenből minden lehet,
S hatalmas sátornak látod az eget; 


Mikor a mennydörgéstől megriadsz,
S dobogó szívvel anyuhoz szaladsz;
Mikor a mesékből soha nem elég,
És kérve kéred, hogy mondják újra még; 


Mikor kezétcsókolomot köszönsz a libáknak,
És azt hiszed: a szél csinál frizurát a fáknak;
Mikor a fészkéből kiesett csupasz verebet
Megsiratod, és kis sírba temeted; 


Mikor megmásznivaló minden magaslat,
És kíváncsivá tesz fiók, ajtó, ablak;
Mikor számolod, hogy hányat kell aludni,
Míg a születésnapodig el fogsz jutni; 


Mikor a papírcsónak tengerjáró hajó,
És a kabátzsebedben lakik egy manó;
Mikor egy nap százszor kérdezed: miért,
És senki-senki sem szid meg ezért; 


Mikor minden cicáról azt hiszed, leány,
És a kutya? – Az fiú mindahány!
Mikor lábadra próbálod anyu cipőjét;
S boldogan pipiskedsz: igaz kicsit bő még; 


Mikor lopva belesel a tükör mögé,
Tán ott van valaki – az arcod az övé;
Mikor bújócskát játszva azt hiszed:
Senki nem lát, ha behunyod szemed; 


Mikor a betűk még érthetetlen ábrák,
És a könyvekben csupa csoda vár rád;
Mikor összerajzolod a hófehér falat,
És sehogysem érted, miért nem szabad; 


Mikor a léggömbökről tudod: égre szállnak,
És titkokat súgsz este a babádnak;
Mikor a fürdőkád neked a tenger,
S te a kapitány vagy, samponhabos fejjel; 


Mikor még azt hiszed, hogy lehetetlen nincs,
Mikor még nem tudod: a képzelet a kincs;
A gyermekkor múlik, mint a nyár,
Mire rájössz, hogy volt – már tovaszáll; 


De ha a szívedben helyet adsz neki,
Onnan a felnőttkor ki nem űzheti. 


Boldog gyereknapot:-)
 

2015. május 24., vasárnap

Reviczky Gyula: Pünkösd


Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!

Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!