2021. január 10., vasárnap

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet


Tanuld meg ezt a versemet
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tiéd, kölcsönveszik,
A közkönyvtárban elvesztik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég-
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv sem lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet ,akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó-
memóriából szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz ,hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed ,
az embert leöld s megegyed-
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elhagyott,
mihelyest a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet , hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még ,míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet!
Tetszik
Hozzászólás
Megosztás

2021. január 2., szombat

Túrmezei Erzsébet Kegyelem éve

 KEGYELEM ÉVE

Új év, új titok. Mit hoz? Mi vár ránk?
gyengék, szegények, kicsinyek, árvák!
S kórházból írta valaki nekem:
„Így kezdődött új évem betegen.
És mégis hittel hirdetem, hogy ez
az Úrnak kedves esztendeje lesz!
Bízó reménnyel megyek elébe!
Kedves esztendő! Kegyelem éve!“
Azóta telnek napok és hetek,
de akárhányszor ezzel ébredek,
indulok bízva új nap elébe:
Kedves esztendő. Kegyelem éve!
Hiszed-e velem, vallod-e velem,
ha mást mutat is a sírva járt jelen?
Ne csüggedj mégse! Ne lankadj mégse!
Gyümölcsöt érlel könnyek vetése.
Atyai háznak, dombos kenyérnek
nagy bőségére boldogan térnek
tékozló fiak, feledbe vályút,
s újra cserélik szennyes ruhájuk.
Hogy megöleljen, áldjon és segítsen
tárt kapujában vár ránk az Isten.
Tárva a kapu. Vár a kegyelem.
Hiszed-e velem? Vallod-e velem?
Akkor hallják meg minden szegények!
Hirdessük ezt a kegyelmi évet!
Hirdessük gondot, bút félretéve:
Kedves esztendő! Kegyelem éve!
Túrmezei Erzsébet

2020. december 30., szerda

horgolt rózsafüzér

 Kérésre felteszem a horgolt rózsafüzér mintáját. 


2020. augusztus 5., szerda

új munkák



Szeretem az ovális terítőket, ezt a mintát megvettem és sikerült elkészíteni. Az eredetin csak egy picikét változtattam.
 Laura Bziukiewicz  mintája.

Muskaan M. megosztotta a rece file készítését hajócsipkével. Ki kellett próbálni :-) Eddig jutottam. Elisabeta de Napoli munkája.


Kihívás volt, de örülök, hogy meg tudtam csinálni.






2020. július 22., szerda

17 éve már


Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
Marjorie Pizer



2020. július 18., szombat






Nagyobbra gondoltam elkészíteni de elfogyott, nem a cérnám, hanem a türelmem







Tina Frauberger mintája alapján.



2020. július 16., csütörtök

2019. július 16


Szomorú nap, egy éve kellett elengedni drága cicámat, Marcit.
Csendes, szép helyen van a nyughelye, sokszor meglátogatjuk. Még mindig nagyon fáj és azt hiszem, mindig hiányozni fog.

2020. június 12., péntek

Régi emlék

A régi időkre emlékezem  Ha hirtelen valami sütit szeretett volna a család, sokszor sütöttem  Az edényeket pakoltam a konyhaszekrényben és az ott lévő kuglófsütő eszembe juttatta, hát megsütöttem. Gyorsan elkészíthető  Emlékeim szerint nagyon finom volt, és most is az, csak a gyerekek hiányoznak mellé. 




Nehéz idők

Azt hiszem mindenkit megvisel ez a szörnyű vírus járvány. 
Sokan le tudják kötni magukat az alkotással, szebbnél-szebb munkák születnek. Öröm látni őket. 
Sajnos, én nehezen tudom kezembe venni, pedig szeretném, de nehéz. Ez a kis terítőcske készült el. Ez a minta nagyon tetszik, már többször is elkészítettem, de mindig elajándékoztam. Most ez az enyém marad, mindig emlékeztet ezekre a napokra. 


2020. április 8., szerda

2020 Nagyhét


Túrmezei Erzsébet


A KÖNYVEK KÖNYVÉNEK
CSODÁLATA

Legyőzhetetlen!
Égi dimenziók, örök arányok
Isten diktálta, ember-írta Könyve!
Küzdünk ellened porszemek, parányok...
taposunk vérbe, sárba, könnybe,
és nem bírunk veled.
Te élsz korok felett és föld felett.

Tavaszból őszbe fordul a világ.
Lombjuk hullatják óriási fák.
Az emberiség évezredes tölgye
lassan libegve ejteget a földre
életeket és népeket.
te élsz népek felett és lét felett.

Kezembe veszlek,
és álmélkodva csuda-áhítat
száll a szívemre.
Így olvasta fakó irásidat
Ágoston egyszer... így a reformátor...
S hol egy ezüstszem századok porából?

Eleven-új vagy, s diadalmas-frissen
Szólsz a szívemhez, mintha énnekem
Íratott volna mai nap az Isten.
Úgy változunk mi emberek.
Az apák mások és a fiak mások.
Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek,
ma törpe senkik, holnap óriások.
Azt hisszük, még a kelő napba nézünk,
De orvul, észrevétlen este lett.
Te élsz múlás és változás felett.

Hol, aki téged legyőzött,
tér, idő, ember - akárki?...
Hát azok ezreit,
lehet-e megszámlálni, belátni,
akiken te vettél diadalt?
Legyőzött lelkemen
győztesen Te zendíted ezt a dalt.
A Te győzelmed a békém.
A Te diadalod az életem.
Kezembe veszlek hívő áhítattal,
s hatalmad hirdetem.

Te élsz korok felett és föld felett
Te élsz népek felett és lét felett.
Mindenre, amit kérdezve kerestem,
Te győzhetetlen,
Te vagy a diadalmas felelet.

2020. március 24., kedd

Életre kelt örökség

Nemrégiben kaptam ajándékba egy régi kézimunkás baráttól vékony horgolócérnát. Valamikor szorgos kezek gyűjtötték, készítették a szebbnél-szebb csipkéket, aztán az élet rendje szerint az örök hazába költözött. A cérnák maradtak, hagyatékban, akié lett, vékony cérnából nem tud dolgozni. Ezért nekem adta. Kérte, hogy ha készül valami belőle, mutassam meg.
Elkészült 1 kis terítőcske, elküldtem Neki, hogy maradjon emléke. Tovább él, viszi az alkotás örömét, szeretetét.