2019. augusztus 5., hétfő

Egy szál virág




Egy szál virág, megannyi emlék,
színek villanása, csillogó napfény.


2019. augusztus 4., vasárnap

2019. 08.03 Találkozó

Ha augusztus, akkor találkozó, régi fórumos, kézimunkás barátokkal, már több, mint 10 éve.
Így volt ez idén is.

Mesterházi Mónika
Öreg notesz

A régi notesz lenne újra jó.
Ki nem hullott lapjain ugyanúgy,
Érvényesen mind a régi nevek.

A szét nem esett, bordó borító
Ha tartaná magát, mint ez a zöld.
A régi notesz lenne újra jó.

Távoli arcok kicsit közelebb,
Kevesebb orvosnév és hivatal,
Érvényesen mind a régi nevek.

El nem folyt betűkkel, olvashatóan
Ott lennének a meghalt kedvesek.
A régi notesz lenne újra jó.

Ott lennének meg nem fordult szívükkel
A valaha fontosak, fontosan,
Érvényesen mind a régi nevek.

Az volna jó, az a vidám notesz,
A patchwork nevű, vidám borítós,
A régi notesz lenne újra jó,
És érvényesen a régi nevek.

Ez az érzés, gondolat volt bennem ezen a napon. Az elmúlt időben már több kedves barátot vesztettünk el, de a mostani 1-1,5 év újabb barátunkkal nem találkozhatunk ismét. Emlékük, az irántuk való szeretetünk nem múlik, mindig megőrizzük a szívünkben.

Ezért érzem nagyon, hogy mennyire fontosak ezek a találkozások, milyen öröm, hogy megint együtt lehetünk, és megölelhetjük egymást, örömmel, szeretettel. 
Adja Isten, hogy még sok évig lehessen augusztus a találkozás hónapja.
Idén nem a szokásos helyen, a kedves helyünkön, a Parkerdőben voltunk, hanem egy kedves barátnőm adott helyet nekünk. Rossz idő volt mostanában, félő volt, hogy akkor is esni fog. Hatalmas diófa árnyékában, kellemes, szép időben telt a nap.

Készültem, mint minden évben, apró kis szeretet ajándékkal, ami ha kezükbe kerül, ez a nap fog eszükbe jutni.

Pár pillanatkép, összesen a családtagokkal együtt 27-en voltunk. 
Sokat jelentett nekem ez a nap, feltöltődést, sok örömet.







Azzal köszöntünk el, hogy jövőre, Veletek ugyanitt.

2019. július 27., szombat

Valami más


Valami más – Marci emlékére

Felébredek, valami más, mint máskor.
Valami hiányzik, valami nem olyan, mint máskor.
Csend és mozdulatlanság, valami hiányzik.
Kinyitom a szemem, és már látom a valóságot,
nincs a két kis szem, ami rám néz, felébredtél?
Reggelizni kéne már.
Átölelem, felkelek és elsőként Ő kapja a tálkáját,
Elindul, de először felkeresi az almot,
visszajön, és kezet mos. Minden alkalommal,
hiszen így illik, neki a mosdótál a kaparófa.
Reggeli után megölel, átfogja a nyakamat,
hozzám bújik, de szép a reggel, süt a nap.
Rám néz mintha mondaná, ne haragudj gazdi,
kimegyek napozni, igaz, csak erkély, de neki
ez a kert, ahol elnyújtózva, vagy összegömbölyödve,
élvezi a reggeli napsütést.

Felébredtem, valami más, mint máskor.
Valami hiányzik, valami más, mint máskor.
Ezután ez mindig így lesz, de lesz-e könnyebb?
A nappalok, a délutánok, esték csendje, lesz-e könnyebb?
Nem egy cica voltál, hanem a barátom,
nem voltam egyedül, mindig volt válaszod.
Köszönöm az éveket, az örömöket, a szeretetet,
Ahogy bújtál, öleltél, nem voltam egyedül.
Menned kellett, elengedlek, de még fáj, nagyon,

Felébredek, valami más, mint máskor.
Valami hiányzik, valami nem olyan, mint máskor.
Csend és mozdulatlanság, valami hiányzik.

Marci: 2009. március 10 – 2019. július 16.







2019. július 23., kedd

16 éve már

Az élet úgy hozta, hogy két egymás utáni posztom is a búcsúzásról szól. Múlnak az évek és egyre többször már csak emlékek vannak, de hát ez az élet.
2003 július 21-én éjszaka magamra maradtam. Életem Párjának szíve feladta a harcot.
Azóta is velem van, fogja a kezem, tudom, hogy vigyáz rám.
Nem feledtem el a napot, nem azért emlékezem később, csak nehéz napok vannak mögöttem.
Hiszem, hogy találkozunk.....


Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
Marjorie Pizer


.


2019. július 16., kedd

Marci cicám élt 11 évet




Szomorú napom volt ma, Nagyon kedves Barátomtól, Marci cicámtól kellett búcsút vennem. Boldog 9 évet töltöttünk együtt, rengeteg szeretetet kaptam Tőle. Nagyon fog hiányozni, de szenvedni nem hagyhattam, el kellett engednem, hiszen szerettem. Hiszem, hogy az égi játszótéren boldogan játszik tovább.

2019. június 6., csütörtök

2019. június 1., szombat

Utazás 2.


Ültem a hajón és eszembe jutott József Attila Dunánál című versének pár sora :

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Úgy kezdődött, hogy Karácsonykor egy borítékot is kaptam. Benne egy utazás – ismét – hajóval, utazás a Száván. 2019. 05. 18-21-ig. Nagy várakozással készültem az útra, nézegettem, hogy merre is fogunk menni. Na, és a Duna, ahol tavaly hajózva rengeteg élmény volt, Passzauig. De erről már írtam annak idején. Készültem, sokat sétáltam, hogy bírjam az utat, hiszen a járás elég nehézkesen megy.
Egyik unokám vállalta Marci cicámat, addig itt volt vele, amíg haza nem értem. Gondoskodnom kellett róla, hogy ne aggódva teljenek a napok.
Utazás kezdete előtt kaptuk az értesítést, hogy változtatni kellett az útvonalon, valami probléma volt a Száván egy kikötéssel. Rövid út volt a Száván, de másnap a Dunán lefelé is vittek bennünket.
A napok teltek, mit teltek, rohantak, és máris eljött az utazás ideje. 17 -én este Dunaújvárosba mentem, és másnap hajnalban fiam feleségével, Katával mentünk fel az indulás helyére, Budapestre. Izgultam idén is, de más volt, mint az első utam, hiszen akkor voltam először egyedül ilyen utazáson. Most bátrabban néztem az új csoport társakkal, utastársakkal való találkozásra. Jól indult, hiszen ahogy odaértem a találkozó helyére, ismerősként üdvözöltek, 5-en voltak, akikkel már tavaly is együtt utaztunk.
A buszra felszállva, kiderült, hogy több szabad hely is van, így kényelmesen utazhattunk, nekem sem volt szomszédom :-)
Hosszú utat tettünk meg, Budapesttől – Újvidékig. Ott aztán végre megláttam a hajót, a tavaly megismert Rohamot. A személyzet is ismerős volt, jó emlékeim voltak.


Elindultunk, és elkezdődött az idei kaland, nem ismert vidéken jártunk, vagy éppen olyan helyeken, ahol már voltam, de most a Dunáról láttam.

Az útról nehezen tudok napi összefoglalót írni, ezeket majd a napi program és képek elmondják helyettem.
Volt bennem félelem, hogy el tudnak-e fogadni, hiszen én nehezen tudok lépést tartani, de olyan emberek vettek körül, akik végig segítettek az úton. Nagyon jó ismeretségek alakultak ki, úgy érzem, barátságok is szövődtek.
A sors – vagy kinek mit jelent ez a szó – olyan találkozásokat adott nekem, ami szinte hihetetlen Közös ismerősök, ismerősökhöz kötődő szálak, valahogy úgy éreztem, nem voltunk idegenek egymásnak. Végig segítettek az úton, lépcsőkön le, lépcsőkön fel, mikor több nagy hajón átmenve tudtuk elérni a mi kis hajónkat.
Az útról az a gondolat maradt meg bennem, hogy igenis, vannak jó emberek, akik segítik a gyengébbeket, és elfogadják azokat.
Köszönöm a sorsnak – hitem szerint Istennek -, hogy velük lehettem, megerősítették önbizalmamat.

A barátok olyanok az életben, mint a terasz tartóoszlopai. Néha egyszerűen maga a tudat is elég, hogy ott vannak, és bármikor támaszkodhatsz rájuk.




Most akkor napi program szerint a leírás és képek.

1. nap. "Reggel indulás autóbusszal Budapestről. Rövid pihenőkkel Újvidékre utazunk, itt
hajóra szállunk és elindulunk a Dunán lefelé (Duna 1255 fkm). Utunk során átmegyünk a 40 m magas béskai híd alatt, majd a Kerekedi-sziget nomád állattartását figyeljük meg. A titeli
löszfal után elérjük a Tisza torkolatát, majd újabb nagy kanyarok, szigetek után Zimonyt,
egykori határvárosunkat, a város dombján magasodó millenniumi tornyot. Belgrád a Nagy-Hadi-szigetet (1170 fkm) megkerülve behajózunk a Szávába és kikötünk a Szerb főváros központjában. Autóbusszal megyünk fel a nándorfehérvári várba, majd szállásunkra."






























Sajnos a várba nem tudtam felmenni, páran megvártuk a csoportot, majd együtt mentünk a szállásunkra.

2. nap. "Reggel hajóra szállunk és elindulunk felfelé a Száván (0,5 fkm). Elhaladunk a Száva
két partjára épült város számos hídja alatt, majd a város szórakozásra és pihenésre kiépült
része, a Ciganija-sziget mellett. Az éles kanyarokat tevő folyón Obrenovac-Szávadebrecen
térségébe (60-65 fkm) hajózunk, majd délután visszatérünk Belgrádba, szállás a közeli
Árpatarlón."


 Ilyen nagy lakóhajókon kellett átmenni, hogy elérjük a mi kis hajónkat :-)
















3. nap. Reggeli után Belgrádban ismét hajóra szállunk és visszatérve a Dunára elindulunk
lefelé. Fontosabb látnivalók a Dunáról: Pancsova - a Temes torkolata a világítótornyokkal, a
Sumadija-hegység nyúlványai, Szendrő vára, Ráma - a több kilométer szélesre szétterülő Duna, Ráma vára, Ópalánka - a Duna-Tisza-Duna csatorna torkolata, Báziás - Néra-torok,Ezüst-sziget. Kikötés Veliko Gradistyén, ahonnan autóbusszal visszautazunk, Belgrád érintésével este Brckoba érkezünk, szállás a városban





































Elbúcsúztunk a Dunától,a kis hajónktól, majd reggeli után elindultunk hazafelé a busszal.


4. nap. Autóbusszal az egykori Sói Bánság vidékén utazunk a Tinja folyó völgyébe, hogy felkeressük Szrebernik csodálatos, sziklákra épült lovagvárát az ezüst várat.Következő állomásunk Gradacac városa: rövid szabadprogram a vár, a mecset és a katolikus templom környékén. Észak felé utazva Samacnál hagyjuk el Boszniát, még egy pillantást vetve a Szávára, majd Horvátországban folytatjuk utunkat. Diakóváron a székesegyházat tekintjük
meg, majd Szlavónia fővárosába, Eszékre utazunk, ahol a várnegyedben teszünk sétát.
Átkelve a Dráván Udvarnál elérjük Magyarországot. Érkezés Budapestre a késő esti órákban.

















 Ide én is el tudtam sétálni, sajnos nem tudtam úgy lefényképezni, hogy az egész látszódjon, így ezt a képet az internetről mentettem.








 Véget ért utazás, emléke hosszú időre megmarad. Köszönöm a gyerekeimnek, hogy lehetővé tették nekem 

 "Minden kívánság, amit gondolunk, mondunk, leírunk, vagy ami csak úgy átfut bennünk, teljesül. Egyszer, valamikor. Vagy netán többször is. Ám sosem tudhatjuk előre, mikor lesz az a pillanat, amikor létrejön..."  Gyarmati Gábor