2018. augusztus 12., vasárnap

Ismét

https://photos.app.goo.gl/vK1chs6ZcvLJsLPH6

Ha augusztus, akkor ismét topiktalálkozó Tamásiban, ahogy már sok éve ugyanebben az időben. A fenti kis videó összeállítás az eddigi találkozókról.
Bár nem sokan voltunk, de lélekben velünk voltak azok is, akik valami miatt most nem tudtak itt lenni, és mi szeretettel emlegettük Őket is.
Sok évvel ezelőtt pár ember ismerkedett össze egy Indexfórumos topikban, ami idővel kibővült, egyre többen lettünk. Volt aki kivált, volt új érkező is, de kialakult egy közösség, ami azóta is összetart. Sok barátság szövődött, határon innen és túl. Szép idők, szép emlékek, amikhez tegnap új élmények társultak.
Minden találkozónál eszembe jut ez a szép vers, amit itt  megint beteszek, mert annyira igaz.

Mesterházi Mónika
Öreg notesz

A régi notesz lenne újra jó. 
Ki nem hullott lapjain ugyanúgy, 
Érvényesen mind a régi nevek. 

A szét nem esett, bordó borító 
Ha tartaná magát, mint ez a zöld. 
A régi notesz lenne újra jó. 

Távoli arcok kicsit közelebb, 
Kevesebb orvosnév és hivatal, 
Érvényesen mind a régi nevek. 

El nem folyt betűkkel, olvashatóan 
Ott lennének a meghalt kedvesek. 
A régi notesz lenne újra jó. 

Ott lennének meg nem fordult szívükkel 
A valaha fontosak, fontosan, 
Érvényesen mind a régi nevek. 

Az volna jó, az a vidám notesz, 
A patchwork nevű, vidám borítós, 
A régi notesz lenne újra jó, 
És érvényesen a régi nevek. 


Jöjjenek hát a képek:














Én is készültem és ajándékkal vártam a vendégeimet, egy Jolimama angyalkájával:-)

A legnagyobb köszönet és öröm, ami ért, a visszajelzések olvasása, ahol azt olvastam, hogy 2019. augusztus 10 találkozó Tamásiban :-) 
Azt kívánom, hogy úgy legyen, és köszönöm, hogy eljöttetek.

2018. augusztus 10., péntek

Kiskockás

Újabb darab készült el a Tervezem mappában lévők közül. Régebben találtam rá, megtetszett és most valósággá vált. Gyakorolni kellett a kis kockákat, volt belőlük elég :-) 37 cm-es 20-as cérnából.

Kis igazítás még  lesz, ha hűvösödik az idő.

2018. július 22., vasárnap

15 éve már



Megmaradsz nálam a pillanatban
szebbnek és többnek, mint hittem.
Szívemben mindig az leszel,
kit hozzám rendelt az Isten.

Maczkó Edit 

2018. június 29., péntek

5. Az utolsó nap


5.nap. Autóbusszal Aschachba utazunk, itt hajóra szállunk (2163 fkm). Indulás után röviddel zsilipelünk a legnagyobb szintkülönbségű osztrák duzzasztónál, majd a Duna tündérvilágába érünk. Hegyek között az összeszűkült folyón kanyarogva, sziklaszirteken ősi várak tornyait csodálva végighajózunk nagy folyamunk legfestőibb táján. A Duna-hurok (Donauschlinge) után nem sokkal kiszállási lehetőség azoknak, akik meg szeretnék tekinteni a jochensteini vízierőművet belülről is. Ők autóbusszal előre mennek 7 km-t. A hajó folytatva útját eléri Jochensteint, ahol az egyik part már Németország. A zsilipbe Nepomuki Szent János zátonyra épült kápolnája és szobra mellett hajózunk be. Zsilipelés után visszaszállnak a korábban erőmű nézésre ment utasok és hajózunk tovább felfelé. A Passu dunai hajóút utolsó állomásaként maradva a hegyek között délután elérjük a három folyó városát Passau-t (2225 fkm). Hajónkról kiszállva rövid városnéző séta, majd utazás rövid pihenőkkel Budapestre. Érkezés a késő esti órákban.”

Elérkezett az 5. nap. Szerencsénk volt, gyönyörű szép időnk volt végig, elviselhető hőséggel, amit a hajó menetszele is csökkentett. Biztos, hogy lemaradtam több látnivalóról, de nincs hiányérzetem, hiszen a legnagyobb vágyam, utazás a Dunán, hajóval :-) megvalósult. Látni a csodaszép vidéket a Duna két partján, majd feljebb érve már városokat, hegyek ormain lévő látványosságokat láthattam. Életem nagy ajándéka volt ez az út, és végig tudtam csinálni. A legutolsó nap volt egy kis nehézség, de ez nem csak nekem, amikor Passzauban a hajóról kiszállva indultunk megkeresni a buszt. A csoport nagyobb része városnézésre ment és így volt másfél óránk, hogy odaérjünk. A távolságot nem igazán jól mérte fel az idegenvezető, mert a mondott 100-150 m helyett állítólag legalább l-l,5 km volt. El is tartott másfél óráig. Itt is bebizonyosodott, hogy milyen jó csoport jött össze, indulás előtt elkérték a telefonszámomat, ha nem érnék-érnénk vissza időben, elénk tudjanak jönni.
Így Passzauban nem sok képet tudtam készíteni, mert a Duna-parton mentünk végig. Félúton volt pár perces kis eső, ami jól is jött, mert lecsillapította a morgolódos hangulatomat :-) Eső közben egy cukrászdában leültünk, egy jó kis eiscaféra. Elértük a buszt, de nem volt senki a társaságban, aki nem érezte ennek a délutánnak a nehézségét. Ettől függetlenül nagyon szép város, ahogy közben elmesélték.

A képek kezdődnek azzal, hogy elindultunk Linzből – Aschachba, ahol hajóra szálltunk, és a meseország vidékére jutva hajóztunk tovább. Jochensteinben, majd elértük Passzau városát.

Innen délután aztán elindultunk hazafelé, már csak pár képet tudtam készíteni. Átjöttünk pár viharon, jégesőn, a villámok végig világították az utat. 3/41-kor értünk a Balaha Lujza térre, ahonnan indultunk. G. fiam várt és még olyan 40 perc Dunaújvárosig. Komoly jégeső, felhőszakadás kísérte az utat, de szerencsésen odaértünk.
Másnap reggel a Lányom és unokám jöttek értem, és délután haza értem :-)
Csodálatos út volt. Köszönöm a gyermekeimnek, hogy ezt lehetővé tették, és bíztattak, hogy nem lesz semmi baj, végig tudom csinálni. Köszönöm, nem lehet elég sokszor mondani. Itthon aztán még egy meglepetés várt, össze fogtak a gyerekeim, és pár napot itt töltve, „felfrissítették” az otthonomat, tetőtől-talpig :-)
Köszöm, ha velem utaztatok, osztoztatok a táj szépségeiben. Biztos, hogy sokszor fogom még végig nézni, olvasni ezt a bejegyzést.
A csoda véget ért, de az emléke itt marad, erőt adva az elkövetkező időhöz.
Itt vannak az utolsó nap képei