2019. december 9., hétfő

Hópelyhek 2019.

Renulek, Muskaan és Teri Dusenbury mintái alapján.


Hópehely keringő

Hópelyhek, hópelyhek, csillámló jókedvet,
víg táncot hintsetek a hegyre szaporán!
Hullass csak hólabdát, a fáknak hósapkát,
s a földre szőnyeget, hogy csússzon a szán.
Az ég most nem ragyog, talán a csillagok
hullnak le hozzád, te álomtanyánk.
Hópelyhek, hópelyhek, csillámló jókedvet,
a tiszta, szép örömet hintsétek ránk!
/Zene szöveg/

2019. november 26., kedd

Hópelyhek




Az én álmom hófehér Karácsony,
Mindenre csillag fénye hull,
Szállongó hópelyhek, s az otthon melege,
Szívünkben sok-sok szeretet.
/Köteles István zenész/

2019. november 21., csütörtök

Még mindig nehezen veszem kezembe munkát, hogy készítsek valamit.
Egy kedves ismerős testvére az Örök Hazába költözött, ürességet, fájdalmat hagyott maga után. Vannak szavak, de azok elszállnak. Az írás megmarad, visszaolvasható-nézhető. Emiatt gondoltam, hogy az én "írásom" egy hajócsipke angyalka lesz, ami mindig emlékeztet.
Kedves Panni, nyugodj békében.
Jutka, lelki békét, lelki nyugalmat kívánok.

2019. november 7., csütörtök

Kicsit mindig feljebb.....


A Cicám nagyon hiányzik. Nehezen tudok még kézimunkázni is, hiszen annyira szerette nézni, hogy mit csinálok.
Eszembe jutott egy tanmese, a szamárról és a kútról.
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédokat, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár nem értette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál:lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik! Ahogy a paraszt és szomszédok tovább lapátolták a földet a szamárra,az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott! Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta “szemetet és földet” fog rád lapátolni. A “kútból” kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb! Mi már túl vagyunk a nehezén, még mi sem tudunk teljesen kimászni, de már jó úton vagyunk! "
Ez a kis terítő elkészítése számomra is egy "lapát" föld, ezzel is egy lépéssel feljebb jutottam a gödörből. Igyekszem, hogy legyenek még ilyen kis apróságok, és lassan feljutok a felszínre. 
Így szokta figyelni, amit csináltam.
🧡



2019. november 3., vasárnap

Születésnap

Lányom születésnapját ünnepeltük. Mindig meghatódással gondolok arra a napra, amikor első gyermekemként a világra jött, örömet, boldogságot hozva nekünk.
A jó Isten éltesse erőben, egészségben sokáig. Gondoskodó szeretete kísér utamon.

2019. november 2., szombat

Emlékezés



                                  
 
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
 
Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.
 
Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan;
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.
 
Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony libeg -
Még a halál is csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.
 
Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum,
S a végtelen körül forog.
 
Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
 
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.
 
A csillogó s a változó táj,
Az elszáguldó föld kerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.
/Dsida Jenő fordítása/

2019. október 18., péntek

Apróságok

Az élet megy tovább .....
Elég régen nem csináltam semmit, talán most már lassan vissza tudok térni a régi kedvenc foglalkozásaimhoz.

Kisbaba születésére készítettem egy kis játékot, vidám színekkel. 
Elővettem a hajócskát is, egy kis apróság elkészült. Egy csikóhal. ötlete alapján.


2019. augusztus 5., hétfő

Egy szál virág




Egy szál virág, megannyi emlék,
színek villanása, csillogó napfény.


2019. augusztus 4., vasárnap

2019. 08.03 Találkozó

Ha augusztus, akkor találkozó, régi fórumos, kézimunkás barátokkal, már több, mint 10 éve.
Így volt ez idén is.

Mesterházi Mónika
Öreg notesz

A régi notesz lenne újra jó.
Ki nem hullott lapjain ugyanúgy,
Érvényesen mind a régi nevek.

A szét nem esett, bordó borító
Ha tartaná magát, mint ez a zöld.
A régi notesz lenne újra jó.

Távoli arcok kicsit közelebb,
Kevesebb orvosnév és hivatal,
Érvényesen mind a régi nevek.

El nem folyt betűkkel, olvashatóan
Ott lennének a meghalt kedvesek.
A régi notesz lenne újra jó.

Ott lennének meg nem fordult szívükkel
A valaha fontosak, fontosan,
Érvényesen mind a régi nevek.

Az volna jó, az a vidám notesz,
A patchwork nevű, vidám borítós,
A régi notesz lenne újra jó,
És érvényesen a régi nevek.

Ez az érzés, gondolat volt bennem ezen a napon. Az elmúlt időben már több kedves barátot vesztettünk el, de a mostani 1-1,5 év újabb barátunkkal nem találkozhatunk ismét. Emlékük, az irántuk való szeretetünk nem múlik, mindig megőrizzük a szívünkben.

Ezért érzem nagyon, hogy mennyire fontosak ezek a találkozások, milyen öröm, hogy megint együtt lehetünk, és megölelhetjük egymást, örömmel, szeretettel. 
Adja Isten, hogy még sok évig lehessen augusztus a találkozás hónapja.
Idén nem a szokásos helyen, a kedves helyünkön, a Parkerdőben voltunk, hanem egy kedves barátnőm adott helyet nekünk. Rossz idő volt mostanában, félő volt, hogy akkor is esni fog. Hatalmas diófa árnyékában, kellemes, szép időben telt a nap.

Készültem, mint minden évben, apró kis szeretet ajándékkal, ami ha kezükbe kerül, ez a nap fog eszükbe jutni.

Pár pillanatkép, összesen a családtagokkal együtt 27-en voltunk. 
Sokat jelentett nekem ez a nap, feltöltődést, sok örömet.







Azzal köszöntünk el, hogy jövőre, Veletek ugyanitt.

2019. július 27., szombat

Valami más


Valami más – Marci emlékére

Felébredek, valami más, mint máskor.
Valami hiányzik, valami nem olyan, mint máskor.
Csend és mozdulatlanság, valami hiányzik.
Kinyitom a szemem, és már látom a valóságot,
nincs a két kis szem, ami rám néz, felébredtél?
Reggelizni kéne már.
Átölelem, felkelek és elsőként Ő kapja a tálkáját,
Elindul, de először felkeresi az almot,
visszajön, és kezet mos. Minden alkalommal,
hiszen így illik, neki a mosdótál a kaparófa.
Reggeli után megölel, átfogja a nyakamat,
hozzám bújik, de szép a reggel, süt a nap.
Rám néz mintha mondaná, ne haragudj gazdi,
kimegyek napozni, igaz, csak erkély, de neki
ez a kert, ahol elnyújtózva, vagy összegömbölyödve,
élvezi a reggeli napsütést.

Felébredtem, valami más, mint máskor.
Valami hiányzik, valami más, mint máskor.
Ezután ez mindig így lesz, de lesz-e könnyebb?
A nappalok, a délutánok, esték csendje, lesz-e könnyebb?
Nem egy cica voltál, hanem a barátom,
nem voltam egyedül, mindig volt válaszod.
Köszönöm az éveket, az örömöket, a szeretetet,
Ahogy bújtál, öleltél, nem voltam egyedül.
Menned kellett, elengedlek, de még fáj, nagyon,

Felébredek, valami más, mint máskor.
Valami hiányzik, valami nem olyan, mint máskor.
Csend és mozdulatlanság, valami hiányzik.

Marci: 2009. március 10 – 2019. július 16.