2010. április 7., szerda

Csak a fák




Ferenczy Klára

Csak a fák...
1.

..tudnak elalélni csikorgó fagyban,
levetvén gondot, nyűgöt,
eldobni lombruhát,
mezítelen, talpig-taron
megtisztulni
fehér hózuhanyban,
s míg rájuk telepszik a jéglakat,
szívük bezár,
árva szerzetesként,
pőre mementóként
vigyázzák a tájat
néma csendben
a hosszú télen át.

Csak a fák nem hazudnak.


Csak a fák...
2.

Csak a fák hiszik el,
ha öleled őket,
szívből jön a dal.
Kérges testükből áradó
ágymeleg lényük
gyengéden fogva tart.
Érintsd meg őket,
s jobban leszel.
A lelkedet érinti meg
az ölelés, a simogatás.
Szívd be az illatot,
mit árasztanak,
s megannyi emlék
kél útra benned,
hogy megtaláljon
téged, ki elfeledted,
a Természet gyermeke vagy,
hiába tagadod meg
nap mint nap önmagad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése