2010. április 29., csütörtök

Hajócsipke/-frivolitás/ gyöngy


Hajócskával - gyönggyel próbálkozásom:-)

Grábóc
















Minitalálkozónk volt kedden, nem voltunk csak négyen. A szokásos négyen, most már mondhatjuk, hogy rendszeresen kirándulunk tavasszal. Az idén Szálka és Grábóc volt a cél. Nem lakom messze Grábóctól, de még nem voltam arra. Megint megyőződhettem arról, micsoda kincsek, micsoda értékek vannak, amikről még nem is igen hallottam. Szerb Ortodox templom és kolostort láthattunk. Egy kedves vezetőnk is volt, aki röviden elmondta a templom történetét is. Ami még jobban meglepett, hogy nem is laknak ott már szerbek, mégis nagyon szépen rendben tartott gondozott az egész. Évente egyszer van búcsú, akkor van igazi élet ott. Most a nyugalmat, a csendet élveztük, és megnéztük a gyönyörű templom belsőt. Van régi temető is, de oda most nem mentünk fel. Készítettem pár képet, megmutatom, és ha valaki teheti, ne hagyja ki, látogasson el Grábócra, és ne hagyja ki a Szálkát sem. Szálka környéke is nagyon tetszett. Köszönöm a kirándulást, a lehetőséget azoknak, akik ezt lehetővé tették nekem:-))

2010. április 28., szerda


Emőkének köszönhetően rátaláltam erre a játékra:-))
A játékról:

2010. április 24., szombat

Kakaós kalács kenyérsütőben



Sokszor sütöttem már így, aztán valahogy elmaradt. Ma eszembe jutott, és meg is sütöttem. Nagyon finom lett.

Recept - kenyérsütőhöz Csokis süti:

1. 270 ml langyos tej
2. 40 dkg BL55 finomliszt
3. 10 dkg BFF55 rétesliszt
4. 2 tojás sárgája
5. 5 dkg olvasztott vaj, vagy margarin
6. 5 nagy mérőkanál cukor /kenyérsütőhöz kapott adagoló/
7. 1 csomag vaniliás cukor
8. fél kismérő só
9. 1,5 dkg friss élesztő

Ebben a sorrendben bele a gépbe, normál program, II. fokozat, közepes barnulási szint.

Csengetéskor lehet bele tenni kis citromhéjat, 1 marék rumban áztatott mazsolát, apróra tördelt fél mérőpohár csokit.

Ha csíkosra akarod, a második dagasztás vége előtt 1-2 perccel 1-2 evőkanál kakaót szórjál bele.

2010. április 23., péntek

Legnehezebb mesterség

Juditti: Legnehezebb mesterség


Egy kisgyermekkoromból vissza-visszatérő emlék ötlött fel ma bennem újra, ahol egy rendezvényen voltam a szüleimmel. Jöttek-mentek körülöttünk a számomra idegen nők, férfiak, s legnagyobb bánatomra, igen kevesen álltak odébb szó nélkül. Szinte mindegyikük nekem szegezte az ilyenkor szokásos nagy kérdést, holott még az iskolás kort sem értem el, nevezetesen: ,,Mi leszel, ha nagy leszel?"
Egy ideig türelmesen felelgettem, de aztán egyre inkább untam a sok faggatózást, és amikor egy idősebb úr talált meg éppen e bosszantó kérdéssel, megmakacsoltam magam, és hetykén odavágtam neki: ,,Ember".
Nem gondoltam én komolyan, sőt, egyáltalán nem gondolkodtam azon, hogy mit is mondok, leginkább csak amolyan durcás nyelvelésnek szántam, de a férfi komolyan vette. Elismerően pillantott rám, és így felelt: ,,Kislányom, a világ legnehezebb mesterségét választottad. Kívánom, hogy legyen hozzá erőd!"
Nagyon meglepett a válasz, sokat töprengtem rajta azóta is, és most már biztosan tudom, hogy igaza volt ennek az úrnak.
Nagyon kell igyekeznem...

2010. április 12., hétfő

2010. április 8., csütörtök

Intés az őrzőkhöz

Ady Endre:: Intés az őrzőkhöz

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmúlt nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Búcsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.


2010. április 7., szerda

Csak a fák




Ferenczy Klára

Csak a fák...
1.

..tudnak elalélni csikorgó fagyban,
levetvén gondot, nyűgöt,
eldobni lombruhát,
mezítelen, talpig-taron
megtisztulni
fehér hózuhanyban,
s míg rájuk telepszik a jéglakat,
szívük bezár,
árva szerzetesként,
pőre mementóként
vigyázzák a tájat
néma csendben
a hosszú télen át.

Csak a fák nem hazudnak.


Csak a fák...
2.

Csak a fák hiszik el,
ha öleled őket,
szívből jön a dal.
Kérges testükből áradó
ágymeleg lényük
gyengéden fogva tart.
Érintsd meg őket,
s jobban leszel.
A lelkedet érinti meg
az ölelés, a simogatás.
Szívd be az illatot,
mit árasztanak,
s megannyi emlék
kél útra benned,
hogy megtaláljon
téged, ki elfeledted,
a Természet gyermeke vagy,
hiába tagadod meg
nap mint nap önmagad.

2010. április 4., vasárnap

Húsvéti ének

Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett


Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó - mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.

Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, - most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.

Nincs gonoszabb, mint a hitvány
áruló és rossz tanítvány,
ki az ördög ösvenyén
biztos lábbal, tudva mén:
szent kenyéren nőtt apostol,
aki bűnbe később kóstol, -
Krisztus, ilyen voltam én.

Amit csak magamban látok,
csupa csúnya, csupa átok,
csupa mély seb, éktelen,
testem oly mértéktelen
volt ivásban, étkezésben,
mindenfajta vétkezésben
s undokságom végtelen.

Ó, ha tudnám, megbocsátasz,
s országodba bebocsátasz,
mint szurnám ki két szemem,
mint vágnám le két kezem,
nyelvem húznám kések élén
s minden tagom elmetélném,
amivel csak vétkezem.

Bűneimnek nincsen számok.
Mindent bánok, mindent szánok
és e sajgás, mely gyötör
nem is sajgás, már gyönyör.
Hamuval szórt, nyesett hajjal
ér engem e húsvéthajnal
és az üres sírgödör.

Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom...
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.

Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.

Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.

Éneklő sok tiszta lánnyal,
liliomos tanítvánnyal
nem követlek, Mesterem.
Majd csak csöndes estelen
indulok, hol vitt a lábad,
földön kúszom könnybe lábadt
szemmel, szinte testtelen.

Fennakadva tüskeágon,
éjsötét nagy pusztaságon
étlen, szomjan vágok át,
nagy hegyeken vágok át,
mint eltévedt eb szimatja,
mely halódva is kutatja
vándor ura lábnyomát.

S közben dalolok az égről,
pálmás, örök dicsőségről,
vonszolván földdel rokon
testemet a homokon
s így ujjongván, nem is érzik,
hogyan sajog, hogyan vérzik
rögbe horzsolt homlokom.

Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan...
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utólérlek, Krisztusom!

2010. április 3., szombat

Szép ünnepi napokat

Húsvét-Nagyszombat


Lászlóffy Aladár

Húsvét

A kivégzések délutánján
kezdi el húsvétját a sátán.
Hiába jöhet tavasz holnap,
a mezők sötétbe borultak,
a megakasztott folyamatban
nagy eszmék vacognak a fagyban,
mint lelkiismeret, ha áthat
növényi, öntudatlan fákat.
A végrehajtás
délutánján…

*

Az egyik kapun kivezették.
Még nem a követők követték.
S mit gondoltak, kik hazatértek:
mekkora bűn lesz az a péntek?
Az ablakokba könyököltek,
és vitatták vagy elfeledték,
hogy tegnap s végig, mindig öltek,
és soros bárányukat ették,
és hide
g forrásvizet ittak…
És odabent kigyúlt egy lámpa,
és egyenként leheveredtek
mint sírboltokban éjszakára.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

És másnap, mikor ébredezve
hallották, ami hihetetlen,
nem merészkedtek olyan messze
sem kételyben, sem képzeletben,
hogy milyen nagy lesz az a péntek!

*

Mikor a Getsemáni-kertben,
mint harcmezőn a szétszórt testek
istenáldottan, istenverten
az álom fogságába estek,

csak Ő, e rászakadt magánytól
Ő érezte át egyre jobban,
hogy ilyenkor mily semmi lángol
sok buzgó emberi dologban,

hogy ez ilyen sötét világ itt,
Ő látta kétségbeesetten,
hogy íme: ennyire világít,
mitől lángolnak tizenketten.

Kereste holdsütésnyi rését
annak, mit jól takart az éjjel,
és visszaszállt, hogy küldetését
a vele járó végveszéllyel,

a kö
zelgő tragédiával –
új parancsolat vonja vissza.
De ezenközben az is rávall:
ha kell, a poharat kiissza…

*

Mert körül horkolt Jeruzsálem.
Az önmagukkal eltelt eszmék
ha estig kitartottak, már nem,
a menekülést sem keresték.

Már bárkijüket cserbenhagyták.
Ha rá csak ennyire vigyáztak –
mire számíthattak a hangyák,
a gyengék és halálraváltak?

Nem bírta más, csupán az őrség,
figyelmesen, fegyelmezetten.
A hatalomé a dicsőség!
Ne tartsanak igényt rá ketten!

A végrehajtás éjszakáján
az győz csak, aki karddal
támad!
… Folytatta húsvétját a sátán,
és odadobta a világnak.

*

Járj fel a Koponyák hegyére,
ennek még évente sincs vége,
arra biztat, ki benned hódít:
keresd a saját stációid.
Mert aki indít, nem ereszt el
hiába hozzád mért kereszttel,
úgy találomra sose
járat
senkivel új kálváriákat.
Juss fel a vesztesek helyére,
ne számolj veszteségre, vérre,
mert Aki Hagyja Győzni Rómát,
még biztosabb, hogy téged jól lát,
figyeli, hogy a próba vége
kit taszít reménytelenségbe.
A remény hosszabb, mint az élet,
mert azt
nem személyesen éled.
Végül mind diadalt szereznek
a sorra feladott keresztek.
Dicsőült ország-golgotákon
vezet át milliárdnyi lábnyom.
Nézz vissza: fájdalmasan szántott
nyomaink teszik a világot.
Érj fel a koponyák egébe
egy péntekre – vagy ezerévre.


2010. április 2., péntek

Húsvétra készülődök





Elkészültek az utolsó ajándék tojások:-)

Az Úr érkezése


Ady Endre: Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.