2011. március 10., csütörtök

Tamás


 






1972-1982





,,Sokszor furcsán néznek rám az emberek, mert egy gyertyaszállal beszélgetek. Nekik csak egy tárgy, de nekem már más, hiszen a fájdalmamban ő lett a mindenem. Hű társam, vigaszom, reményem. Egy kapocs mely összeköt veled, a földet és az eget. Csak meggyújtom őt és várlak, szívem szólít, máris látlak! Látom arcod és látom azt is, ahogy a gyertyám fényével féltőn ölel át téged. Szólok hozzád, bólint a láng, érzem, hogy te voltál. Saját nyelveden válaszoltál. A gyertya meg csak egyre fogy, szememből a könny csorog. A torkom szorít, de még szólok: Hiányzol nagyon! ugye tudod? A gyertya még válaszol, egy utolsót bólint, majd kihuny. Már csak halkan suttogom:Álmodj szépet csillagom!"


4 megjegyzés:

  1. Kedves Jolika!
    Lélekben veled vagyok.
    Zsuzsó

    VálaszTörlés
  2. Veled vagyok gondolatban,ma én is csendes napot tartok.Édesanyámért!!

    VálaszTörlés
  3. A gyermek elvesztésénél nincs fájdalmasabb dolog a világon....nagyon sajnálom.

    VálaszTörlés