2012. július 21., szombat

9 éve . . . . .


Rakovszky Zsuzsa
Szavak nélkül
 
Úgy gondoltam valamikor, hogy a
vakító narancsszínű reggeleken,
újraélednek a már eltemetett álmok,
vágyak, remények a megvilágosodott
emberi agyban, mint ahogy újraélednek
a mesebeli hétfejű sárkányok, és a
Nap új arca is az erdőszéli vízmosásban.
de ma reggel reménytelen és szomorú
vagyok, s lám, te is csak szavak nélkül
kiáltasz értem, hiába, mert a gyászos
fehérségű örök ismeretlenség, folyton
elkülönít bennünket egymástól, s az
emberektől. Közös múltunk immár,
szétszóródott, haldokló gyöngyszemek
az időben...

 

2 megjegyzés:

  1. Kedves Jolimama!
    Sokat és sokszor gondolok Rád.Vigasztalni nem tudlak,csak egy picit együtt érezni Veled.
    Néha úgy érzem,hogy lassan halunk meg,elveszítünk egy-egy darabot az életünkből,ami fontos volt számunkra...S a végén talán már várjuk,hogy ránk is sor kerüljön.

    VálaszTörlés
  2. Egyre több az emlékezés, lelkem másik fele is nagyon-nagyon hiányzik, de Ők már együtt vannak és hiszem, hogy fogják a kezemet.
    Ölellek én is....

    VálaszTörlés