2014. október 18., szombat

Mi mindig búcsúzunk....

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk

/Reményik Sándor/.

Isten Veled drága Mamika, nyugodj békében.... 

2014. október 14., kedd

:-((

Az elmúlt hét a búcsúzás hete volt. Két számomra nagyon kedves ismerősöm, egy blogtársam és egy fórumos társam távozott el közülünk

Búcsúzni mindig nehéz, hát még ha ennyire szeretett emberek mennek el. 
Blogtársam Stalika, személyesen nem ismertem, de blogon keresztül jó barátok lettünk. Okos, kedves tanácsai, rengeteg fényképe, amit utazásai során készített, örök emlék  marad.

Kereszt_szem - Pannika gyönyörű munkáiban, a találkozókon készült képekben és a beszélgetés emlékeiben örökké itt marad.
CathlenKata búcsúszavainál szebben nem tudok elköszönni Tőle, ezért Őt idézem.

Pannikám!
Aludj békével, hímezz csillagot az égre ,
Csillogót szépet, ahogy életedben tetted.
Fáj a lelkem érted.





2014. október 8., szerda