2017. február 4., szombat

Egy régi kép margójára


El nem mondható érzés, amikor véletlenül eléd kerül egy kép, és azon láthatod a kicsi gyermekedet, aki már 35 éve nincs velünk. A közösségi oldalon találtam ezt a képet, óvodában készült. Valaki feltöltötte, talán régi óvodás társ.
Egyaránt öröm, de fájdalom is, látni Őt ilyen kicsi gyermekként, előtte az élet. Ez az élet nagyon rövid volt, hiszen nem volt 10 éves, amikor fizikai valójában itt hagyott bennünket, de szívünkben most is itt van, a minden napok gondolataiban, ha felnézek szemben velem a falon az Ő képe néz rám.
Drága kisfiam, Tamás, rövid kis életedben sok-sok örömet szereztél nekünk, hiányzol.... Amikor kisgyerekként, azt mondtad nekem, hogy Édesanya, én mindig itt leszek Veletek, nem tudtuk, hogy mennyire igaz lett, mert itt vagy.

3 megjegyzés:

  1. Szíven ütött a kép, olyan mélyre eltemettem ezt a fájdalmat. Most mégis köszönöm annak, aki közzétette - láthatom a kicsi testvéremet még boldognak és egészségesnek, és így szeretnék mindig gondolni Rá!

    VálaszTörlés