2018. július 22., vasárnap

15 éve már



Megmaradsz nálam a pillanatban
szebbnek és többnek, mint hittem.
Szívemben mindig az leszel,
kit hozzám rendelt az Isten.

Maczkó Edit 

2018. június 29., péntek

5. Az utolsó nap


5.nap. Autóbusszal Aschachba utazunk, itt hajóra szállunk (2163 fkm). Indulás után röviddel zsilipelünk a legnagyobb szintkülönbségű osztrák duzzasztónál, majd a Duna tündérvilágába érünk. Hegyek között az összeszűkült folyón kanyarogva, sziklaszirteken ősi várak tornyait csodálva végighajózunk nagy folyamunk legfestőibb táján. A Duna-hurok (Donauschlinge) után nem sokkal kiszállási lehetőség azoknak, akik meg szeretnék tekinteni a jochensteini vízierőművet belülről is. Ők autóbusszal előre mennek 7 km-t. A hajó folytatva útját eléri Jochensteint, ahol az egyik part már Németország. A zsilipbe Nepomuki Szent János zátonyra épült kápolnája és szobra mellett hajózunk be. Zsilipelés után visszaszállnak a korábban erőmű nézésre ment utasok és hajózunk tovább felfelé. A Passu dunai hajóút utolsó állomásaként maradva a hegyek között délután elérjük a három folyó városát Passau-t (2225 fkm). Hajónkról kiszállva rövid városnéző séta, majd utazás rövid pihenőkkel Budapestre. Érkezés a késő esti órákban.”

Elérkezett az 5. nap. Szerencsénk volt, gyönyörű szép időnk volt végig, elviselhető hőséggel, amit a hajó menetszele is csökkentett. Biztos, hogy lemaradtam több látnivalóról, de nincs hiányérzetem, hiszen a legnagyobb vágyam, utazás a Dunán, hajóval :-) megvalósult. Látni a csodaszép vidéket a Duna két partján, majd feljebb érve már városokat, hegyek ormain lévő látványosságokat láthattam. Életem nagy ajándéka volt ez az út, és végig tudtam csinálni. A legutolsó nap volt egy kis nehézség, de ez nem csak nekem, amikor Passzauban a hajóról kiszállva indultunk megkeresni a buszt. A csoport nagyobb része városnézésre ment és így volt másfél óránk, hogy odaérjünk. A távolságot nem igazán jól mérte fel az idegenvezető, mert a mondott 100-150 m helyett állítólag legalább l-l,5 km volt. El is tartott másfél óráig. Itt is bebizonyosodott, hogy milyen jó csoport jött össze, indulás előtt elkérték a telefonszámomat, ha nem érnék-érnénk vissza időben, elénk tudjanak jönni.
Így Passzauban nem sok képet tudtam készíteni, mert a Duna-parton mentünk végig. Félúton volt pár perces kis eső, ami jól is jött, mert lecsillapította a morgolódos hangulatomat :-) Eső közben egy cukrászdában leültünk, egy jó kis eiscaféra. Elértük a buszt, de nem volt senki a társaságban, aki nem érezte ennek a délutánnak a nehézségét. Ettől függetlenül nagyon szép város, ahogy közben elmesélték.

A képek kezdődnek azzal, hogy elindultunk Linzből – Aschachba, ahol hajóra szálltunk, és a meseország vidékére jutva hajóztunk tovább. Jochensteinben, majd elértük Passzau városát.

Innen délután aztán elindultunk hazafelé, már csak pár képet tudtam készíteni. Átjöttünk pár viharon, jégesőn, a villámok végig világították az utat. 3/41-kor értünk a Balaha Lujza térre, ahonnan indultunk. G. fiam várt és még olyan 40 perc Dunaújvárosig. Komoly jégeső, felhőszakadás kísérte az utat, de szerencsésen odaértünk.
Másnap reggel a Lányom és unokám jöttek értem, és délután haza értem :-)
Csodálatos út volt. Köszönöm a gyermekeimnek, hogy ezt lehetővé tették, és bíztattak, hogy nem lesz semmi baj, végig tudom csinálni. Köszönöm, nem lehet elég sokszor mondani. Itthon aztán még egy meglepetés várt, össze fogtak a gyerekeim, és pár napot itt töltve, „felfrissítették” az otthonomat, tetőtől-talpig :-)
Köszöm, ha velem utaztatok, osztoztatok a táj szépségeiben. Biztos, hogy sokszor fogom még végig nézni, olvasni ezt a bejegyzést.
A csoda véget ért, de az emléke itt marad, erőt adva az elkövetkező időhöz.
Itt vannak az utolsó nap képei









































2018. június 28., csütörtök

Utazásom 4. napja


    4.nap. „Reggeli után Ybbsben hajóra szállunk, majd áthaladunk az Ybbs-persenbeugi vízlépcsőn, Ausztria legrégibb dunai műtárgyán. A duzzasztó szépséges felvízén haladva elérjük Strudengau vidékét, melynek látványa Wachau tájaival vetekszik. Werfenstein vára

    mellett elhaladva kikötünk Greinben. Séta a várhoz, látogatás a Szász-Coburg család kastélyának termeiben. Hajónkra visszaszállva lassan elhagyjuk a Strudengau-t, a Dunáról csodáljuk meg a ma is Habsburg uradalmat alkotó Wallsee-i várkastélyt,


      A fenti idézet az utazási irodától való a két képpel együtt.
      Észrevétlenül mennek az órák, már a 4. napon járunk. Nem is tudom szóval elmondani, mennyi sok élményem van.
      A hajóra szállás után egy kis tizóraival kezdtem a napot. Finom kávé, finom sütemény, az ott dolgozó lánykák sütötték.

Greinben a túrázók elindultak fel a várhoz, én meg sétáltam egy keveset a kikötőnél.



    Hangulatos, kedves kis cukrászdánál megálltam, és vettem fagyit. Na jó, fedje jótékony homály, hogy mekkora volt az adag :-) őszinte vagyok, nem birkóztam meg vele :-( Viszont finom volt.


Ha már előhoztam a tizórait, meg a fagyit, nem hagyhatom ki, milyen finom ebédet kaptunk. Sajnos, a fele már elfogyott, mire eszembe jutott, hogy meg kellene ezt is örökíteni.


      Mivel a vár magasan volt, én lassan vissza sétáltam a hajónkra és gyönyörködtem a szép látványban, amivel betelni nem lehet.
      Jöjjenek hát ismét a képek :-)