2018. augusztus 29., szerda

Rózsa

Szeretem a hajócsipkés virágokat. Sok szép rózsát mutattam már, de hiányzik még a csokorból a piros rózsa. Most már ott van az is :-)

Az én nagy utazásom a Dunán

Csodálatos 5 nap volt, és hogy egymás után együtt legyen a beszámoló, ezért teszem fel újra.

A nagy utazás

Mint mindenkinek, nekem is van-volt bakancslistám. Nagy vágyam volt, hogy egyszer, egy hosszabb haóútra mehessek. Múlnak az évek, egyre nehezebb a menés, hamarabb fárad az ember, így  azt gondoltam, nekem ez már nem valósulhat meg. Eljött a Karácsony, és a gyerekeim ajándéka az volt, hogy befizettek egy hajóútra a Dunán, Budapest - Passzau között. Megszólalni sem tudtam az örömtől. Azt hittem, hogy soha nem jön el a június 17-e, az indulás napja. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mindjárt utazok :-) Ez volt a kezdet.


-1 nap. Csomagom már napokkal, mit napokkal, hetekkel ezelőtt készen volt, tartalma mindig változott, kivettem-betettem, míg végül lezártam. Aztán 16-án délután útra készen vártam, hogy jöjjenek értem és elinduljak a számomra nagy kalandra. Egészen Dunaújvárosig. Rövid alvás után elérkezett a reggel és már ott is volt az első nap kezdete.

1. nap: Szép napot ígérő időben indultunk


Elértünk Budapest Blaha Lujza térig, ahol izgatottan vártam a busz érkezését, amivel elindultunk Komáromig. 
Komáromban hajóra szálltunk, egy kedves, kicsi hajóra, aminek a neve Roham.  

Ez volt a kis hajónk, a Roham.
Elkezdődött a csoda. Az utastársakkal ismerkedés. Kedves, közvetlen hölgyet ültettek mellém a buszon, aki mindjárt nyitott is felém. Ő volt Irénke. Hálával gondolok Rá, mert oldotta a bennem lévő feszültséget. Repült az idő, és a Duna tündérvilága, a víz nyugalma megfizethetetlen élmény. Néha-néha elsuhant mellettünk egy nagyobb hajó, de a mi kis hajónk szép lassan, rendületlenül rótta kilómétereket felfelé a Dunán.

Zsilipeltünk Bősnél és elérkeztünk estére Pozsonyba.

„Elhaladtunk a Monostori Erőd, majd Koppánymonostor mellett. Gönyüig jellegzetesen Közép-dunai szakaszon haladtunk, majd a Mosoni-Duna torkolatától kezd a folyam felső szakasz jelleget ölteni. Megküzdve a Szegetközi-Duna erős folyásával, eljutunk a Bősi vizlécső al-víz csatornájáig. Átzsilipelve a fel-vizen folytatjuk utunkat, a templom tornyával egy magasságban hajózunk. Somorja térségében tóvá terebélyxesedik a Duna. Megismerjük Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer történetét. A víztározó felett az ismét sebes Dunánáll érjük el Pozsonyt.”

Meséljenek a képek.

















A nagy utazás 2

2. nap
 Tegnap este élményekkel tele, de fáradtan mentünk a szobánkba, finom vacsora után. Tiszta, hófehér ágynemű, kellemesen hűvös szoba várt. Jólesett a zuhany alá állni, kicsit felfrissülve visszagondolni az előző napra és felkészülni a további kalandra. Mindenképpen írnom kell arról, hogy amennyire féltem attól, hogyan fogok beilleszkedni a csoportba, nagyon kellemes csalódás volt számomra. Egyébként nagyon fiatalok nem voltak, talán 1-2, a közép korosztálytól felfele, még nálam idősebbek is voltak. Igaz, voltak köztük olyanok, akikről szinte el sem hittem, hogy 80 fölött vannak, minden sétára el tudtak menni. Jó érzés volt, hogy nem én voltam az utolsó a sorban, félelmem ellenére jól bírtam. Jó volt, hogy aki nem tudott felmenni a magasba, lépcsőkön, mi maradhattunk a hajón, vagy kis rövid sétát tehettünk a parton. Csak ismételni tudom magam, ezért idézem a programot amit kaptunk és meséljenek a képek, sokkal jobban el tudják mondani.

















Reggeli után hajóra szállunk, s elindulunk a sebes Dunán felfelé. A Porta Hungarica-nál, Dévény váránál elérjük Ausztriát, a Morava folyó torkolata után rövidesen feltűnik  Hainburg városa, Bécs közelében zsilipelünk Freudenaunál, majd áthajazunk az osztrák fővároson. A Bécsi Erdő hegyeit kerülve elérjük a greifensteini zsilipet, majd kikötés Tullnban (1965 fkm). Megcsodáljuk a Niebelung Legenda egy eseményét feldolgozó szoborcsoportot, mely Attila hun vezér lánykérését mutatja be.”
Ezen a napon az utolsó kikötés után Tullnban megnéztük a szoborcsoportot A buszhoz sétálva egyik oldalát én is láttam, készítettem képet, de körbemenni nem tudtam. Egy nagyon kedves utitársam megosztotta velem a képeket, így azokat is meg tudom mutatni Nektek.









Érdekelt hosszabban is ennek a szoborcsoportnak a története, érdemes utána olvasni annak, akit érdekel


Röviden:

Megállt a történelem a Duna parton és bronzba öltöztette Attilát a hunok nagy királyát és azt a régi korok epizódját, mikor párját, a legendás Krimhildát (Ildikót) először megpillantotta. Az esemény az ausztriai Tulln városában látható a fővárostól 20 km-re, nyugatra. A monumentális szoborcsoport a Duna parti gáton, a Nibelungen téren áll. A lenyűgöző kilenc alakos művészeti alkotás a hunkori történelem legendás korába repít. A kelet felől közelítő Attila mögött, a társuralkodó Buda halad. Utánuk a Berni Detre (Dietrich von Bern) és Gibich hercegek következnek. Ők Attila udvarában vendégeskedő germán uraságok. A sort Csaba királyfi a hun trónörökös zárja. Nyugat felől szembe érkezik Krimhilda és kísérete, Rüdiger von Bechelaren őrgóf vezetésével. Mellettük a szökőkút vízfátyola lapoz a Nibelungok énekének ősi eposzában. A bronz könyv soraiban olvasható, hogy Attila idejében itt volt Németország és Magyarország határa. A kicsinyített magyarázó szoboralakok alatt a felirat német nyelven Etzel könig, Bleda, Kriemhild, Rüdiger, illetve magyarul is fel van írva Attila és Buda királyok neve.


Utazásom 3. napja


  1. nap Autóbusszal a Wachau fővárosába, Kremsbe utazunk. Stein városrészben tett rövid séta után,hajónkra szállunk (2002 fkm), vagy ingyenes fakultatív programként busszal  Dürnsteinbe megyünk. Itt felkeressük az apátságot, sétálunk a bájos kisváros szűk utcácskáin, majd Weissenkirchenbe megyünk. Ezalatt a hajó Kremsből Weissenkirchenbe (2013 fkm) megy, kikötés után a hajón utazóknak szabad program a szépséges településen. Továbbhajózva a Wachau bámulatos vidékén templomok és várak között elhaladunk Schönbühel híres kastélya, majd a melki apátság mellett. Melknél zsilipelünk, majd a Nibelungengauban hajózunk Marbachig. Buszra szállunk és felkeressük Ferenc Ferdinánd arstetteni kastélyát, valamint Ausztria második legjelentősebb búcsújáró templomát, a Maria Taferl-i bazilikát. Hajónkra visszaszállva Ybbsbe (2058 fkm) hajózunk, majd onnan szállásunkra buszozunk.”
Innentől már nagyot változik a Duna két partja, ritkul a zöld sáv, várak, kastélyok, templomok és települések sora mellett hajóztunk. Nehéz volt válogatni a képek között, melyiket is mutassam meg.
Már itt is van a harnadik, pedig mintha most indultunk volna. Busszal a kikötőben indultunk.
Kisebb változások voltak a programban, pl. Kremsben kimaradt a séta, Akik vállalni tudták, mentek busszal, mi páran a hajóval utaztunk tovább. Csodálatos vidék. Melknél zsilipeltünk, már sokadszor, és Marbachig hajóztunk tovább. A bátrak busszal elmentek, felkeresték Ferdinánd arstetteni kastélyát, valamint a Maria Taferl-i bazilikát. Mi páran ismét a parton sétáltunk kicsit, és miután visszaértek a túrázók, tovább hajóztunk, aznapi utolsó állomásunkra Ybbsbe.
Sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni a Bazilikába, de egy kedves utastársam hozott nekem egy képet az oltárról.

 Megint csak azt tudom mondani, hogy annyira figyelmes, kedves emberek voltak az utitársak, hogy még most is olyan hihetetlen, hogy ilyen is van.
Jöjjenek hát a képek és meséljék tovább a csodát :-)