2019. november 26., kedd

Hópelyhek




Az én álmom hófehér Karácsony,
Mindenre csillag fénye hull,
Szállongó hópelyhek, s az otthon melege,
Szívünkben sok-sok szeretet.
/Köteles István zenész/

2019. november 21., csütörtök

Még mindig nehezen veszem kezembe munkát, hogy készítsek valamit.
Egy kedves ismerős testvére az Örök Hazába költözött, ürességet, fájdalmat hagyott maga után. Vannak szavak, de azok elszállnak. Az írás megmarad, visszaolvasható-nézhető. Emiatt gondoltam, hogy az én "írásom" egy hajócsipke angyalka lesz, ami mindig emlékeztet.
Kedves Panni, nyugodj békében.
Jutka, lelki békét, lelki nyugalmat kívánok.

2019. november 7., csütörtök

Kicsit mindig feljebb.....


A Cicám nagyon hiányzik. Nehezen tudok még kézimunkázni is, hiszen annyira szerette nézni, hogy mit csinálok.
Eszembe jutott egy tanmese, a szamárról és a kútról.
" Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédokat, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár nem értette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál:lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik! Ahogy a paraszt és szomszédok tovább lapátolták a földet a szamárra,az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott! Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta “szemetet és földet” fog rád lapátolni. A “kútból” kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb! Mi már túl vagyunk a nehezén, még mi sem tudunk teljesen kimászni, de már jó úton vagyunk! "
Ez a kis terítő elkészítése számomra is egy "lapát" föld, ezzel is egy lépéssel feljebb jutottam a gödörből. Igyekszem, hogy legyenek még ilyen kis apróságok, és lassan feljutok a felszínre. 
Így szokta figyelni, amit csináltam.
🧡



2019. november 3., vasárnap

Születésnap

Lányom születésnapját ünnepeltük. Mindig meghatódással gondolok arra a napra, amikor első gyermekemként a világra jött, örömet, boldogságot hozva nekünk.
A jó Isten éltesse erőben, egészségben sokáig. Gondoskodó szeretete kísér utamon.

2019. november 2., szombat

Emlékezés



                                  
 
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
 
Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkel valahol.
 
Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan;
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.
 
Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony libeg -
Még a halál is csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.
 
Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum,
S a végtelen körül forog.
 
Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
 
A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
Szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.
 
A csillogó s a változó táj,
Az elszáguldó föld kerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.
/Dsida Jenő fordítása/