Valami más

Valami más – Marci emlékére

Felébredek, valami más, mint máskor.

Valami hiányzik, valami nem olyan, mint máskor.

Csend és mozdulatlanság, valami hiányzik.

Kinyitom a szemem, és már látom a valóságot,

nincs a két kis szem, ami rám néz, felébredtél?

Reggelizni kéne már.

Átölelem, felkelek és elsőként Ő kapja a tálkáját,

Elindul, de először felkeresi az almot,

visszajön, és kezet mos. Minden alkalommal,

hiszen így illik, neki a mosdótál a kaparófa.

Reggeli után megölel, átfogja a nyakamat,

hozzám bújik, de szép a reggel, süt a nap.

Rám néz mintha mondaná, ne haragudj gazdi,

kimegyek napozni, igaz, csak erkély, de neki

ez a kert, ahol elnyújtózva, vagy összegömbölyödve,

élvezi a reggeli napsütést.

Felébredtem, valami más, mint máskor.

Valami hiányzik, valami más, mint máskor.

Ezután ez mindig így lesz, de lesz-e könnyebb?

A nappalok, a délutánok, esték csendje, lesz-e könnyebb?

Nem egy cica voltál, hanem a barátom,

nem voltam egyedül, mindig volt válaszod.

Köszönöm az éveket, az örömöket, a szeretetet,

Ahogy bújtál, öleltél, nem voltam egyedül.

Menned kellett, elengedlek, de még fáj, nagyon,

Felébredek, valami más, mint máskor.

Valami hiányzik, valami nem olyan, mint máskor.

Csend és mozdulatlanság, valami hiányzik.

Marci: 2009. március 10 – 2019. július 16.

16 éve már

Az élet úgy hozta, hogy két egymás utáni posztom is a búcsúzásról szól. Múlnak az évek és egyre többször már csak emlékek vannak, de hát ez az élet.
2003 július 21-én éjszaka magamra maradtam. Életem Párjának szíve feladta a harcot.
Azóta is velem van, fogja a kezem, tudom, hogy vigyáz rám.
Nem feledtem el a napot, nem azért emlékezem később, csak nehéz napok vannak mögöttem.
Hiszem, hogy találkozunk.....

Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.

Marjorie Pizer

.

Marci cicám élt 11 évet

Szomorú napom volt ma, Nagyon kedves Barátomtól, Marci cicámtól kellett búcsút vennem. Boldog 9 évet töltöttünk együtt, rengeteg szeretetet kaptam Tőle. Nagyon fog hiányozni, de szenvedni nem hagyhattam, el kellett engednem, hiszen szerettem. Hiszem, hogy az égi játszótéren boldogan játszik tovább.