1972-1982

1982. március 10-én egy csillaggal több lett az égen. Ott ragyogsz fent, és kereslek, ha csillagos éjszakán felnézek az égre, ott vagy, a legfényesebb csillag ... hiányzol.

"Sokszor furcsán néznek rám az emberek, mert egy gyertyaszállal beszélgetek. Nekik csak egy tárgy, de nekem már más, hiszen a fájdalmamban ő lett a mindenem. Hű társam, vigaszom, reményem. Egy kapocs mely összeköt veled, a földet és az eget. Csak meggyújtom őt és várlak, szívem szólít, máris látlak! Látom arcod és látom azt is, ahogy a gyertyám fényével féltőn ölel át téged. Szólok hozzád, bólint a láng, érzem, hogy te voltál. Saját nyelveden válaszoltál. A gyertya meg csak egyre fogy, szememből a könny csorog. A torkom szorít, de még szólok: Hiányzol nagyon! ugye tudod? A gyertya még válaszol, egy utolsót bólint, majd kihuny. Már csak halkan suttogom:Álmodj szépet Kiscsillagom!" 

(ismeretlen szerző)

Egy régi kép margójára

El nem mondható érzés, amikor véletlenül eléd kerül egy kép, és azon láthatod a kicsi gyermekedet, aki már 35 éve nincs velünk. A közösségi oldalon találtam ezt a képet, óvodában készült. Valaki feltöltötte, talán régi óvodás társ.
Egyaránt öröm, de fájdalom is, látni Őt ilyen kicsi gyermekként, előtte az élet. Ez az élet nagyon rövid volt, hiszen nem volt 10 éves, amikor fizikai valójában itt hagyott bennünket, de szívünkben most is itt van, a minden napok gondolataiban, ha felnézek szemben velem a falon az Ő képe néz rám.
Drága kisfiam, Tamás, rövid kis életedben sok-sok örömet szereztél nekünk, hiányzol.... Amikor kisgyerekként, azt mondtad nekem, hogy Édesanya, én mindig itt leszek Veletek, nem tudtuk, hogy mennyire igaz lett, mert itt vagy.

-:-

Erzsike

Drága Erzsikém, testvérként szerettelek és tudom, hogy Te is. Nagyon fogsz hiányozni, most már az égi virágoskert virágait gondozod.
Legyen békés álmod, nyugodj békében. :-((

Születésnapi rózsacsokor

Az 50. születésnapra készült rózsacsokor ma az ünnepelthez került:-)

Az ünneplés előtt emlékeztünk

Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakra n szívünkbe dobban, és az elmúló évek sem képesek arra, hogy elhalványítsák a lelkünkbe ívódott képüket. Emlékünk csillaga majd akkor is bennünk ragyog, ha porba hullnak mind az égi csillagok.:

Gondolatok egy nap emlékére

Khalil Gibran: A házasságról





"És a házasság, Mester?
Ő pedig e szavakkal válaszolt:...
Szeressétek egymást, de szerelmetek
ne váljék bilinccsé.
Legyen inkább olyan, mint a tenger,
melynek lelketek partjai között
ringanak hullámai.
Töltsétek egymás poharát, de ne igyatok
egymás poharából.
Osszátok meg kenyereteket, de ne egyétek
ugyanazt a morzsát...
Daloljatok és táncoljatok együtt, de
mindegyitek maradjon meg önmaga.
Mint a lant húrjai, mindegyik külön kifeszítve,
bár együtt zengenek, egy harmóniát.
Adjátok egymásnak szíveteket, de ne legyetek
egymás őrei,
Mert csak az élet tenyere foghatja át
szíveteket,
Éljetek együtt, de ne feszélyező
összetapadásban.
Mert a szentély oszlopai is úgy emelkednek magasba,
hogy távolságok vannak közöttük.
S a tölgy és a ciprus se tud egymás árnyékában
virulni."

Egy szál gyertya

Egy szál gyertya
Nem kell, csak egy szál gyertya
emlékezni ez is elég!
Belülről jöjjön, s fájjon ha kell
sírjunk, és hagyjuk hogy kiszabaduljanak könnyeink,
oly jó lesz utána a megkönnyebbülés!

Nem kell, csak egy szál virág
kegyeletből ez is elég!
Fájdalmunk óráján, mélyre
belecsöppenni még megrendülő.
Kutatva keresni a múltban
szerettünket, féltve megőrizzük emlékét!
.............
Megnyugodni, rágondolni,
szívünkben elrejteni örökké!
  Bene Györgyné Éva

Rózsafüzér, kereszt

A csend hete alatt készültek.....

Az volna jó, az a vidám notesz,
A patchwork nevű, vidám borítós,
A régi notesz lenne újra jó,
És érvényesen a régi nevek.
Mesterházi Mónika: Öreg notesz

10 éve már....

Megmaradsz nálam a pillanatban
szebbnek és többnek, mint hittem.
Szívemben mindig az leszel,
kit hozzám rendelt az Isten.
Maczkó Edit

Búcsúzunk

Ez a bejegyzés nagyon nehezen született meg, szomorú történés, amit nehéz leírni is.
Búcsúzunk egy fórumtársunktól, szedit99-től. Egy kézimunkással kevesebben lettünk, egy nagyon kedves barátot veszítettünk el.
Dr Szalóki Lászlóné - Edit június 7-én testi valójában itt hagyott bennünket. De lelke, emlékeink, szeretete itt marad és emlékét szeretettel megőrizzük.
Hosszú évek óta tartó betegségében nagy küzdő volt, küzdött most is, de nem tudott győzni, legyőzte Őt a betegség.

Ő volt a mindig mosolygó, mindig kedves szedit.  Szorgos keze megpihent.


Hányszor van úgy az ember, hogy gondol valamire, meg kellene beszélni, aztán múlik az idő, elmarad a kérdés, aztán már nincs kinek feltenni.
Egyik kézimunkásunk úgy emlékezett szeditre, hogy az akkori hónapmunkája játékban első helyezett munkájára szedittől kapta az ajándékot.
A kiállításunkra beküldött kézimunkáját is elővették, emlékezve Rá. Sokan kaptunk Tőle mintákat, régi és új kézimunkakönyveket, újságokat, fonalat, vagy egy-egy munkánkra dícsérő szavakat. Keze munkája és jó szíve, amivel megosztotta tudását és jó szívvel adott ajándékaiban is velünk marad.
Szép családja van, gyerekei, unokái és dédunokái. Utolsó gondolata is a családja volt.
Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi,
a nyugalmadat nem zavarja senki,.
Életed elszállt, mint a virágillat,
de emléked ragyog, mint a fényes csillag. 
 http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/30195.kivalasztott
Itt emlékezhetünk egy gyertya gyújtásával Rá.

1982.03.10-

                                               

                                                1972.09.28-1982.03.10


Téged látlak egy távoli hegyben,egy fényes napsugárban,egy hűvös esőcseppben.

Te vagy a falevél,mit felkap a szél,mi arcomhoz ér.
Ott vagy a dalban,egy névben,egy hangban,hallak a csöndben,hallak a zajban.
Téged látlak,mikor felnyílik a szemem,s ha álomba merülök,újra Te vagy velem.
Mindig közel vagy,mégis oly távol. . .

 

Emlékezés

Nem múlnak el Ők, kik szívünkben élnek . . . . .

9 éve . . . . .

Rakovszky Zsuzsa
Szavak nélkül
 
Úgy gondoltam valamikor, hogy a
vakító narancsszínű reggeleken,
újraélednek a már eltemetett álmok,
vágyak, remények a megvilágosodott
emberi agyban, mint ahogy újraélednek
a mesebeli hétfejű sárkányok, és a
Nap új arca is az erdőszéli vízmosásban.
de ma reggel reménytelen és szomorú
vagyok, s lám, te is csak szavak nélkül
kiáltasz értem, hiába, mert a gyászos
fehérségű örök ismeretlenség, folyton
elkülönít bennünket egymástól, s az
emberektől. Közös múltunk immár,
szétszóródott, haldokló gyöngyszemek
az időben...

 

1972-1982

                 "Valahol, az alkonyon túl,
              hova annyi fénylő csillag hullt,
                 valahol az álmon is túl,
              már a harag is a múltba simult,
       és távol a vonzástól még nyílik másik távlat,
             az a hely, mit nem hagy el a fény,
              soha nem üzen a földi világnak
          s az elégett mécsesek újra kigyúlnak
                 és összesimulnak az évek."

Emlékezünk....

JUHÁSZ GYULA:
Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Anyák napja

Akik már nincsenek köztünk

                                      

"Ez a gyertya most érted égjen. Ki fent laksz már a magas égben.Ki vigyázol rám onnan fentröl, S a lelkemhez szólsz a végtelenböl."

Tamás

1972-1982 ,,Sokszor furcsán néznek rám az emberek, mert egy gyertyaszállal beszélgetek. Nekik csak egy tárgy, de nekem már más, hiszen a fájdalmamban ő lett a mindenem. Hű társam, vigaszom, reményem. Egy kapocs mely összeköt veled, a földet és az eget. Csak meggyújtom őt és várlak, szívem szólít, máris látlak! Látom arcod és látom azt is, ahogy a gyertyám fényével féltőn ölel át téged. Szólok hozzád, bólint a láng, érzem, hogy te voltál. Saját nyelveden válaszoltál. A gyertya meg csak egyre fogy, szememből a könny csorog. A torkom szorít, de még szólok: Hiányzol nagyon! ugye tudod? A gyertya még válaszol, egy utolsót bólint, majd kihuny. Már csak halkan suttogom:Álmodj szépet csillagom!"