„5.nap. Autóbusszal
Aschachba utazunk, itt hajóra szállunk (2163 fkm). Indulás után
röviddel zsilipelünk a legnagyobb szintkülönbségű osztrák
duzzasztónál, majd a Duna tündérvilágába érünk. Hegyek között
az összeszűkült folyón kanyarogva, sziklaszirteken ősi várak
tornyait csodálva végighajózunk nagy folyamunk legfestőibb táján.
A Duna-hurok (Donauschlinge) után nem sokkal kiszállási lehetőség
azoknak, akik meg szeretnék tekinteni a jochensteini vízierőművet
belülről is. Ők autóbusszal előre mennek 7 km-t. A hajó
folytatva útját eléri Jochensteint, ahol az egyik part már
Németország. A zsilipbe Nepomuki Szent János zátonyra épült
kápolnája és szobra mellett hajózunk be. Zsilipelés után
visszaszállnak a korábban erőmű nézésre ment utasok és
hajózunk tovább felfelé. A Passu dunai hajóút utolsó
állomásaként maradva a hegyek között délután elérjük a három
folyó városát Passau-t (2225 fkm). Hajónkról kiszállva rövid
városnéző séta, majd utazás rövid pihenőkkel Budapestre.
Érkezés a késő esti órákban.”
Elérkezett
az 5. nap. Szerencsénk volt, gyönyörű szép időnk volt végig,
elviselhető hőséggel, amit a hajó menetszele is csökkentett.
Biztos, hogy lemaradtam több látnivalóról, de nincs
hiányérzetem, hiszen a legnagyobb vágyam, utazás a Dunán,
hajóval :-) megvalósult. Látni a csodaszép vidéket a Duna két
partján, majd feljebb érve már városokat, hegyek ormain lévő
látványosságokat láthattam. Életem nagy ajándéka volt ez az
út, és végig tudtam csinálni. A legutolsó nap volt egy kis
nehézség, de ez nem csak nekem, amikor Passzauban a hajóról
kiszállva indultunk megkeresni a buszt. A csoport nagyobb része
városnézésre ment és így volt másfél óránk, hogy odaérjünk.
A távolságot nem igazán jól mérte fel az idegenvezető, mert a
mondott 100-150 m helyett állítólag legalább l-l,5 km volt. El
is tartott másfél óráig. Itt is bebizonyosodott, hogy milyen jó
csoport jött össze, indulás előtt elkérték a telefonszámomat,
ha nem érnék-érnénk vissza időben, elénk tudjanak jönni.
Így
Passzauban nem sok képet tudtam készíteni, mert a Duna-parton
mentünk végig. Félúton volt pár perces kis eső, ami jól is
jött, mert lecsillapította a morgolódos hangulatomat :-) Eső
közben egy cukrászdában leültünk, egy jó kis eiscaféra.
Elértük a buszt, de nem volt senki a társaságban, aki nem érezte
ennek a délutánnak a nehézségét. Ettől függetlenül nagyon
szép város, ahogy közben elmesélték.
A
képek kezdődnek azzal, hogy elindultunk Linzből – Aschachba,
ahol hajóra szálltunk, és a meseország vidékére jutva hajóztunk
tovább. Jochensteinben, majd elértük Passzau városát.
Innen
délután aztán elindultunk hazafelé, már csak pár képet tudtam
készíteni. Átjöttünk pár viharon, jégesőn, a villámok végig
világították az utat. 3/41-kor értünk a Balaha Lujza térre,
ahonnan indultunk. G. fiam várt és még olyan 40 perc
Dunaújvárosig. Komoly jégeső, felhőszakadás kísérte az utat,
de szerencsésen odaértünk.
Másnap
reggel a Lányom és unokám jöttek értem, és délután haza értem
:-)
Csodálatos
út volt. Köszönöm a gyermekeimnek, hogy ezt lehetővé tették,
és bíztattak, hogy nem lesz semmi baj, végig tudom csinálni.
Köszönöm, nem lehet elég sokszor mondani. Itthon aztán még egy
meglepetés várt, össze fogtak a gyerekeim, és pár napot itt
töltve, „felfrissítették” az otthonomat, tetőtől-talpig :-)
Köszöm,
ha velem utaztatok, osztoztatok a táj szépségeiben. Biztos, hogy
sokszor fogom még végig nézni, olvasni ezt a bejegyzést.
A
csoda véget ért, de az emléke itt marad, erőt adva az elkövetkező
időhöz.
Itt
vannak az utolsó nap képei
