2016. augusztus 22., hétfő

2016. augusztus 13

 Találkozóra készültem :-)

„A fonal formálja a szemet, a kötés összekovácsolja a barátságot, a kézimunka pedig összeköti a nemzedékeket."  (Karen Alfke)

Mint minden augusztusban ismét összejöttünk, kézimunkás találkozóra. A régi "játszótársak" akik tudtak eljöttek. Volt terülj-terülj asztalkám, finom sütemények. De a legfontosabb volt a jóízű baráti beszélgetés. Hamar elrepült a pár óra, amit együtt lehettünk, de feltöltődtünk,  és reményeink szerint jövőre velük, ugyanitt találkozunk :-)









2016. augusztus 19., péntek

Unokám és a hajócsipke

A múlt héten itt volt nálam Kincső unokám. Elérkezett az idő, hogy kipróbálja a hajócsipke készítést :-) Nagy örömömre, hihetetlen gyorsasággal ráérzett a technikára, a tanulás másnapján elkészítette első kis virágát :-) Nagyon büszke vagyok rá :-)

Az első lépés:

 Az első kis virág :-)
 

2016. augusztus 7., vasárnap

Egy Édesanya emlékére

Egy nagyon kedves Barátom Édesanyja az örök hazába költözött. 
Az Ő emlékére készítettem ezt a rózsát, és a Fiának adtam, legyen ez az emlékezés rózsája....



Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

 

2016. július 31., vasárnap

Árvácskák

Kedvenc virágom :-) az árvácska




 

2016. július 21., csütörtök

13 éve . . . .



Szabó Lőrinc: Ahol élőbb a föld

Vannak helyek, ahol élőbb a föld,
utak, melyek lángolnak, vagy sajognak
s akárhol leszel, mindig visszahoznak
tájak, melyek már túlvilági kört
zárnak körénk, itt a kék, ott a zöld:
a gyöngyös Tejút könnyeiddel oktat,
s annál a fánál erősebben ott vagy,
mint bárki bárhol: delet és gyönyört
őrzöl, s az téged. Így szövődsz bele
a Mindenségbe, élet és mese:
nem is hiányzol sehol sohase.
Mindez sok, s kevés: ez ébreszt, ez altat:
örök jelenlét, noha képzelet csak
Hogy szerezhet szív szíven ily hatalmat?!



2016. július 16., szombat

2016. június 14., kedd

Kincsőnek ballagásra

A búcsúzónak minden emlék drága,
Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,
Hogy emlékezzék a távolban is
A helyre, melyre visszavonja vágya,
Tanú lesz az érzéseiről halálig,
S egy semmi így legdrágább kincsé válik. (Goethe)

Ez a kis ajándékom is legyen emlék Neked, hogy emlékeztessen :-) Nagymami 



2016. június 2., csütörtök

Rózsafüzér

Az utóbbi napokban készült el ez a rózsafüzér. Szeretem készíteni, minden gyöngyszem egy gondolat a családomért
és a szeretteimért. Ebben a gyöngyszemek rózsa formájúak. Családom több tagjától kapok ünnepekre valamit, ami a hobbimmal függ össze:-) Kristóf unokám is már hosszabb ideje valami ilyennel lep meg. Most ezekkel a gyöngyökkel. Amikor megláttam, mindjárt azt gondoltam, hogy ezekből rózsafüzér lesz:-)
Sajnos a kép nem adja vissza teljesen a szépségét.

t.

2016. május 14., szombat

Ajándékcérnából

Régi, szép cérnát kaptam:-) Készítettem egy terítőcskét, kb. 20 cm.  A cérna 60-as.  /Remélem, már odaért a címzetthez. Szeretettel készült:-)



2016. május 3., kedd

Köszönettel

Egy nagyon kedves, régi kézimunkás barátom varrt nekem egy táskarendezőt, amire már régen vágytam. Boldog használója vagyok.
Köszönetül egy medált és fülbevalót készítettem, szeretettel.




2016. március 30., szerda

Húsvét előtt készült





Az idei  ünnepre nem igazán tudtam munkával készülni,  a tyúkudvart népesítettem be. Még tavaly láttam ilyeneket, és már akkor is tetszett.
A tojások nem most készültek.

2016. március 27., vasárnap

Juhász Gyula: Húsvétra




Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

2016. február 17., szerda

Pár idén elkészült munkám:-)

Ha lassabban is, de dolgozgatok:-) Ezek az újabb munkáim.






 

2016. január 20., szerda

Minisapi:-)

Karácsony előtt láttam ezeket a kis sapikat, nagyon megtetszettek és eljátszottam velük én is:-)

 

2016. január 13., szerda

Az első

Pár éve kaptam Májuska Marikától több szép anyagbú karácsonyi terítőt, előkészítve, hogy szép körszéllel elkészítsem.
Most jött el az ideje, egyiket megcsináltam.
Mivel az anyag nagyon szép, ezért egyszerű mintát választottam.

2016. január 1., péntek

2016


Itt állunk az újesztendő piros hajnalánál,
Vajon együtt leszünk még az alkonyatnál?
Ebben az újévben merre vezet életünknek útja,
Tövisek közt, vagy virágok közt, csak az Isten tudja.
Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet,
Őrizze meg bútól, bajtól ezt a kicsiny fészket!
Adjon Isten mindnyájunknak víg kacagást, csengőt,
Adjon Isten mindnyájunknak boldog újesztendőt!"

2015. december 20., vasárnap

Szeretem a szivecskéket:-)


Meggyújtottuk az utolsó gyertyát

 
     Benkő Gabriella
A négy gyertya

December reszket az éjben,
Fehér hó, a sötétségben.
A négy gyertya gyújtva, készen,
Karácsonykor ünnep lészen.

Én vagyok a béke lángja,
Szól az egyik, s meg is bánja.
Béke úgy sincs. Miért égjek?
Elaludt, csak füstje kéklett.

Másik így szól és meglobban.
hit a lelkekben alig van.
nem kell a hit lángja többet
Elhagyhatjuk ezt a földet.

Most a harmadik gyertyácska
Szólt csendesen, önmagába.
A szeretet lángja vagyok,
Hideg földön most meghalok.

Csak az utolsó kis gyertya,
Lángja remeg, fel nem adja,
A remény sugara vagyok
Soha, soha meg nem halok.

Aztán áthajolt kecsesen,
Lángjával lobbantott hiten.
Majd a szeretethez fordult,
S titokban könnye kicsordult.

Meggyújtotta annak lángját,
S a fény vitte angyal szárnyát,
megérintve béke csonkját,
Lángra lobbantva a gyertyát.

Minden karácsonykor súgja,
Ez az égő kicsi gyertya:
Én a remény lángja vagyok,
Soha, soha meg nem halok.

2015. december 5., szombat

Hópelyheim ebben az évben.

Ha a naptárra nézek,  lassan már visszaszámolhatunk, itt van a kertek alatt Karácsony.
Elkészültem a hópelyhekkel is.