Consolatio
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
Kedves Jolimama! Annyira gyönyörű dolgokat készítesz, hogy én csak ámulok és bámulok! nagyon ügyes kezed van az már biztos! Köszönöm, hogy bekukkantottál hozzá :o) Szép napot!
VálaszTörlés:-) Gyere máskor is:-)
VálaszTörlés