"Valahol, az alkonyon túl,
hova annyi fénylő csillag hullt,
valahol az álmon is túl,
már a harag is a múltba simult,
és távol a vonzástól még nyílik másik távlat,
az a hely, mit nem hagy el a fény,
soha nem üzen a földi világnak
s az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és összesimulnak az évek."
Kedves Jolimama!
VálaszTörlésTe úgy érzed van feloldozás? Mi hozza meg az enyhülést, a megbékélést? Sokszor gondolok Rád: Édua
Kedves Édua! Kérdezed, hogy van-e feloldozás. Teljesen átérzem a Te helyzetedet, nagyon friss a seb, rövid az idő.....
TörlésNekem eltelt 30 év, még kimondani is sok, de mintha most történt volna.
Egy idő után el kell tudnunk engedni, azért is, hogy az Ő lelke is megnyugodjon. El kell fogadni, hogy velünk vannak, hidd el, még beszélgetni is lehet Velük.....
Ott vannak az éjszakában, a nappalainkban, örömünkben és bánatunkban.
A gyászt is meg kell élni, vannak fokozatok, ezen átesünk mindnyájan.
Azt hiszem, hogy már említettem, hogy nekem a hitem sokat segített, de bizony az első időben bennem is ezek a kérdések vetődtek fel, amik Benned.
Aztán annyira igaz ez a versrészlet, ez a válaszom is Neked:
Valahol, az alkonyon túl,
hova annyi fénylő csillag hullt,
valahol az álmon is túl,
már a harag is a múltba simult,
Én is gondolok Rád, ahányszor csak benézek a blogodba és látom a Kisfiad képét, lélekben magamhoz ölellek. Jolimama
Ő Tamáska? Örökké Veled van!
VálaszTörlésIgen, Ő Tamáska, 2 héttel a halála előtt...
TörlésIgen, valóban, mindig velünk van. Jó hallani a hangját, amit most már meg tudok hallgatni...
Jolimama - igazán próbált az élet... De álltad!
VálaszTörlésNem könnyű....
TörlésKedves Jolimama !
VálaszTörlésSzívszorongva olvastam soraidat, még akkor is ha ismerem
a történetet.
Már az nagy szó hogy így tudod kezelni a visszafordíthatatlant.
Csak azt kívánnám hogy senki se tudja meg ezt az érzést.
Ezt kívánom én is szívből....
TörlésKedves Jolimama! Lélekben Veled vagyok.
VálaszTörlésKöszönöm.
Törlés