Rakovszky Zsuzsa
Szavak nélkül
Úgy gondoltam valamikor, hogy a
vakító narancsszínű reggeleken,
újraélednek a már eltemetett álmok,
vágyak, remények a megvilágosodott
emberi agyban, mint ahogy újraélednek
a mesebeli hétfejű sárkányok, és a
Nap új arca is az erdőszéli vízmosásban.
de ma reggel reménytelen és szomorú
vagyok, s lám, te is csak szavak nélkül
kiáltasz értem, hiába, mert a gyászos
fehérségű örök ismeretlenség, folyton
elkülönít bennünket egymástól, s az
emberektől. Közös múltunk immár,
szétszóródott, haldokló gyöngyszemek
az időben...
Szavak nélkül
Úgy gondoltam valamikor, hogy a
vakító narancsszínű reggeleken,
újraélednek a már eltemetett álmok,
vágyak, remények a megvilágosodott
emberi agyban, mint ahogy újraélednek
a mesebeli hétfejű sárkányok, és a
Nap új arca is az erdőszéli vízmosásban.
de ma reggel reménytelen és szomorú
vagyok, s lám, te is csak szavak nélkül
kiáltasz értem, hiába, mert a gyászos
fehérségű örök ismeretlenség, folyton
elkülönít bennünket egymástól, s az
emberektől. Közös múltunk immár,
szétszóródott, haldokló gyöngyszemek
az időben...
Kedves Jolimama!
VálaszTörlésSokat és sokszor gondolok Rád.Vigasztalni nem tudlak,csak egy picit együtt érezni Veled.
Néha úgy érzem,hogy lassan halunk meg,elveszítünk egy-egy darabot az életünkből,ami fontos volt számunkra...S a végén talán már várjuk,hogy ránk is sor kerüljön.
Egyre több az emlékezés, lelkem másik fele is nagyon-nagyon hiányzik, de Ők már együtt vannak és hiszem, hogy fogják a kezemet.
VálaszTörlésÖlellek én is....