Egy újabb évforduló - Nélküled
1972.09.28-1982.03.10
Állok itt a sírodnál és nézem a virágokat, látom, hogy drága életed milyen rövid volt. Számtalan gondolat fut át az agyamon, mi lett volna, ha nem mész el, lehet, már családod lenne. De nem így van. A szívemben, a lelkemben itt vagy nap, mint nap, szemben a falról Te nézel rám. Olyan, mintha valóban itt lennél. Ég a mécses, és imám Érted szól. Már ketten vagytok, Édesapáddal, akik fentről vigyáznak rám, és a családodra. Boldogság volt minden perc, amit Veled tölthettem, soha nem múló szeretettel emlékezem.
A fájdalom nem múlik, csak bezáródik a lélek mélységébe.
"valahol, az alkonyon túl
hova annyi fénylő csillag hulltvalahol az álmon is túl
már a harag is a múltba simult
és távol a vonzástól még nyílik másik távlat
az a hely, mit nem hagy el a fény
soha nem üzen a földi világnak
s az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és összesimulnak az évek'
/A padlás, Örökre szépek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése