Utazás 2.

Ültem a hajón és eszembe jutott József Attila Dunánál című versének pár sora :

„A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.”

Úgy kezdődött, hogy Karácsonykor egy borítékot is kaptam. Benne egy utazás – ismét – hajóval, utazás a Száván. 2019. 05. 18-21-ig. Nagy várakozással készültem az útra, nézegettem, hogy merre is fogunk menni. Na, és a Duna, ahol tavaly hajózva rengeteg élmény volt, Passzauig. De erről már írtam annak idején. Készültem, sokat sétáltam, hogy bírjam az utat, hiszen a járás elég nehézkesen megy.

Egyik unokám vállalta Marci cicámat, addig itt volt vele, amíg haza nem értem. Gondoskodnom kellett róla, hogy ne aggódva teljenek a napok.

Utazás kezdete előtt kaptuk az értesítést, hogy változtatni kellett az útvonalon, valami probléma volt a Száván egy kikötéssel. Rövid út volt a Száván, de másnap a Dunán lefelé is vittek bennünket.

A napok teltek, mit teltek, rohantak, és máris eljött az utazás ideje. 17 -én este Dunaújvárosba mentem, és másnap hajnalban fiam feleségével, Katával mentünk fel az indulás helyére, Budapestre. Izgultam idén is, de más volt, mint az első utam, hiszen akkor voltam először egyedül ilyen utazáson. Most bátrabban néztem az új csoport társakkal, utastársakkal való találkozásra. Jól indult, hiszen ahogy odaértem a találkozó helyére, ismerősként üdvözöltek, 5-en voltak, akikkel már tavaly is együtt utaztunk.

A buszra felszállva, kiderült, hogy több szabad hely is van, így kényelmesen utazhattunk, nekem sem volt szomszédom :-)

Hosszú utat tettünk meg, Budapesttől – Újvidékig. Ott aztán végre megláttam a hajót, a tavaly megismert Rohamot. A személyzet is ismerős volt, jó emlékeim voltak.

Elindultunk, és elkezdődött az idei kaland, nem ismert vidéken jártunk, vagy éppen olyan helyeken, ahol már voltam, de most a Dunáról láttam.

Az útról nehezen tudok napi összefoglalót írni, ezeket majd a napi program és képek elmondják helyettem.

Volt bennem félelem, hogy el tudnak-e fogadni, hiszen én nehezen tudok lépést tartani, de olyan emberek vettek körül, akik végig segítettek az úton. Nagyon jó ismeretségek alakultak ki, úgy érzem, barátságok is szövődtek.

A sors – vagy kinek mit jelent ez a szó – olyan találkozásokat adott nekem, ami szinte hihetetlen Közös ismerősök, ismerősökhöz kötődő szálak, valahogy úgy éreztem, nem voltunk idegenek egymásnak. Végig segítettek az úton, lépcsőkön le, lépcsőkön fel, mikor több nagy hajón átmenve tudtuk elérni a mi kis hajónkat.

Az útról az a gondolat maradt meg bennem, hogy igenis, vannak jó emberek, akik segítik a gyengébbeket, és elfogadják azokat.

Köszönöm a sorsnak – hitem szerint Istennek -, hogy velük lehettem, megerősítették önbizalmamat.

A barátok olyanok az életben, mint a terasz tartóoszlopai. Néha egyszerűen maga a tudat is elég, hogy ott vannak, és bármikor támaszkodhatsz rájuk.

Sean Covey

Most akkor napi program szerint a leírás és képek.

1. nap. "Reggel indulás autóbusszal Budapestről. Rövid pihenőkkel Újvidékre utazunk, itt
hajóra szállunk és elindulunk a Dunán lefelé (Duna 1255 fkm). Utunk során átmegyünk a 40 m magas béskai híd alatt, majd a Kerekedi-sziget nomád állattartását figyeljük meg. A titeli
löszfal után elérjük a Tisza torkolatát, majd újabb nagy kanyarok, szigetek után Zimonyt,
egykori határvárosunkat, a város dombján magasodó millenniumi tornyot. Belgrád a Nagy-Hadi-szigetet (1170 fkm) megkerülve behajózunk a Szávába és kikötünk a Szerb főváros központjában. Autóbusszal megyünk fel a nándorfehérvári várba, majd szállásunkra."

Sajnos a várba nem tudtam felmenni, páran megvártuk a csoportot, majd együtt mentünk a szállásunkra.

2. nap. "Reggel hajóra szállunk és elindulunk felfelé a Száván (0,5 fkm). Elhaladunk a Száva
két partjára épült város számos hídja alatt, majd a város szórakozásra és pihenésre kiépült
része, a Ciganija-sziget mellett. Az éles kanyarokat tevő folyón Obrenovac-Szávadebrecen
térségébe (60-65 fkm) hajózunk, majd délután visszatérünk Belgrádba, szállás a közeli
Árpatarlón."

 Ilyen nagy lakóhajókon kellett átmenni, hogy elérjük a mi kis hajónkat :-)

3. nap. Reggeli után Belgrádban ismét hajóra szállunk és visszatérve a Dunára elindulunk
lefelé. Fontosabb látnivalók a Dunáról: Pancsova - a Temes torkolata a világítótornyokkal, a
Sumadija-hegység nyúlványai, Szendrő vára, Ráma - a több kilométer szélesre szétterülő Duna, Ráma vára, Ópalánka - a Duna-Tisza-Duna csatorna torkolata, Báziás - Néra-torok,Ezüst-sziget. Kikötés Veliko Gradistyén, ahonnan autóbusszal visszautazunk, Belgrád érintésével este Brckoba érkezünk, szállás a városban

Elbúcsúztunk a Dunától,a kis hajónktól, majd reggeli után elindultunk hazafelé a busszal.

4. nap. Autóbusszal az egykori Sói Bánság vidékén utazunk a Tinja folyó völgyébe, hogy felkeressük Szrebernik csodálatos, sziklákra épült lovagvárát az ezüst várat.Következő állomásunk Gradacac városa: rövid szabadprogram a vár, a mecset és a katolikus templom környékén. Észak felé utazva Samacnál hagyjuk el Boszniát, még egy pillantást vetve a Szávára, majd Horvátországban folytatjuk utunkat. Diakóváron a székesegyházat tekintjük
meg, majd Szlavónia fővárosába, Eszékre utazunk, ahol a várnegyedben teszünk sétát.
Átkelve a Dráván Udvarnál elérjük Magyarországot. Érkezés Budapestre a késő esti órákban.

 Ide én is el tudtam sétálni, sajnos nem tudtam úgy lefényképezni, hogy az egész látszódjon, így ezt a képet az internetről mentettem.

 Véget ért utazás, emléke hosszú időre megmarad. Köszönöm a gyerekeimnek, hogy lehetővé tették nekem 

 "Minden kívánság, amit gondolunk, mondunk, leírunk, vagy ami csak úgy átfut bennünk, teljesül. Egyszer, valamikor. Vagy netán többször is. Ám sosem tudhatjuk előre, mikor lesz az a pillanat, amikor létrejön..."  Gyarmati Gábor