5. Az utolsó nap

„5.nap. Autóbusszal Aschachba utazunk, itt hajóra szállunk (2163 fkm). Indulás után röviddel zsilipelünk a legnagyobb szintkülönbségű osztrák duzzasztónál, majd a Duna tündérvilágába érünk. Hegyek között az összeszűkült folyón kanyarogva, sziklaszirteken ősi várak tornyait csodálva végighajózunk nagy folyamunk legfestőibb táján. A Duna-hurok (Donauschlinge) után nem sokkal kiszállási lehetőség azoknak, akik meg szeretnék tekinteni a jochensteini vízierőművet belülről is. Ők autóbusszal előre mennek 7 km-t. A hajó folytatva útját eléri Jochensteint, ahol az egyik part már Németország. A zsilipbe Nepomuki Szent János zátonyra épült kápolnája és szobra mellett hajózunk be. Zsilipelés után visszaszállnak a korábban erőmű nézésre ment utasok és hajózunk tovább felfelé. A Passu dunai hajóút utolsó állomásaként maradva a hegyek között délután elérjük a három folyó városát Passau-t (2225 fkm). Hajónkról kiszállva rövid városnéző séta, majd utazás rövid pihenőkkel Budapestre. Érkezés a késő esti órákban.”

Elérkezett az 5. nap. Szerencsénk volt, gyönyörű szép időnk volt végig, elviselhető hőséggel, amit a hajó menetszele is csökkentett. Biztos, hogy lemaradtam több látnivalóról, de nincs hiányérzetem, hiszen a legnagyobb vágyam, utazás a Dunán, hajóval :-) megvalósult. Látni a csodaszép vidéket a Duna két partján, majd feljebb érve már városokat, hegyek ormain lévő látványosságokat láthattam. Életem nagy ajándéka volt ez az út, és végig tudtam csinálni. A legutolsó nap volt egy kis nehézség, de ez nem csak nekem, amikor Passzauban a hajóról kiszállva indultunk megkeresni a buszt. A csoport nagyobb része városnézésre ment és így volt másfél óránk, hogy odaérjünk. A távolságot nem igazán jól mérte fel az idegenvezető, mert a mondott 100-150 m helyett állítólag legalább l-l,5 km volt. El is tartott másfél óráig. Itt is bebizonyosodott, hogy milyen jó csoport jött össze, indulás előtt elkérték a telefonszámomat, ha nem érnék-érnénk vissza időben, elénk tudjanak jönni.

Így Passzauban nem sok képet tudtam készíteni, mert a Duna-parton mentünk végig. Félúton volt pár perces kis eső, ami jól is jött, mert lecsillapította a morgolódos hangulatomat :-) Eső közben egy cukrászdában leültünk, egy jó kis eiscaféra. Elértük a buszt, de nem volt senki a társaságban, aki nem érezte ennek a délutánnak a nehézségét. Ettől függetlenül nagyon szép város, ahogy közben elmesélték.

A képek kezdődnek azzal, hogy elindultunk Linzből – Aschachba, ahol hajóra szálltunk, és a meseország vidékére jutva hajóztunk tovább. Jochensteinben, majd elértük Passzau városát.

Innen délután aztán elindultunk hazafelé, már csak pár képet tudtam készíteni. Átjöttünk pár viharon, jégesőn, a villámok végig világították az utat. 3/41-kor értünk a Balaha Lujza térre, ahonnan indultunk. G. fiam várt és még olyan 40 perc Dunaújvárosig. Komoly jégeső, felhőszakadás kísérte az utat, de szerencsésen odaértünk.

Másnap reggel a Lányom és unokám jöttek értem, és délután haza értem :-)

Csodálatos út volt. Köszönöm a gyermekeimnek, hogy ezt lehetővé tették, és bíztattak, hogy nem lesz semmi baj, végig tudom csinálni. Köszönöm, nem lehet elég sokszor mondani. Itthon aztán még egy meglepetés várt, össze fogtak a gyerekeim, és pár napot itt töltve, „felfrissítették” az otthonomat, tetőtől-talpig :-)

Köszöm, ha velem utaztatok, osztoztatok a táj szépségeiben. Biztos, hogy sokszor fogom még végig nézni, olvasni ezt a bejegyzést.

A csoda véget ért, de az emléke itt marad, erőt adva az elkövetkező időhöz.

Itt vannak az utolsó nap képei