2003 július 21-én éjszaka magamra maradtam. Életem Párjának szíve feladta a harcot.
Azóta is velem van, fogja a kezem, tudom, hogy vigyáz rám.
Nem feledtem el a napot, nem azért emlékezem később, csak nehéz napok vannak mögöttem.
Hiszem, hogy találkozunk.....
Kezdetben
azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
Marjorie
Pizer
Az irasod csodalatos ahogyan gondolsz draga parodrol, aki Benned el es egyek vagytok. Szeretetetet es josagat soha nem felejtjuk el. Mi is hiszuk az orok eletben es talalkozunk. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16).Imatsagos szeretettel gondolunk draga csaladodra, Marika es Laci
VálaszTörlés