Valami más

Valami más – Marci emlékére

Felébredek, valami más, mint máskor.

Valami hiányzik, valami nem olyan, mint máskor.

Csend és mozdulatlanság, valami hiányzik.

Kinyitom a szemem, és már látom a valóságot,

nincs a két kis szem, ami rám néz, felébredtél?

Reggelizni kéne már.

Átölelem, felkelek és elsőként Ő kapja a tálkáját,

Elindul, de először felkeresi az almot,

visszajön, és kezet mos. Minden alkalommal,

hiszen így illik, neki a mosdótál a kaparófa.

Reggeli után megölel, átfogja a nyakamat,

hozzám bújik, de szép a reggel, süt a nap.

Rám néz mintha mondaná, ne haragudj gazdi,

kimegyek napozni, igaz, csak erkély, de neki

ez a kert, ahol elnyújtózva, vagy összegömbölyödve,

élvezi a reggeli napsütést.

Felébredtem, valami más, mint máskor.

Valami hiányzik, valami más, mint máskor.

Ezután ez mindig így lesz, de lesz-e könnyebb?

A nappalok, a délutánok, esték csendje, lesz-e könnyebb?

Nem egy cica voltál, hanem a barátom,

nem voltam egyedül, mindig volt válaszod.

Köszönöm az éveket, az örömöket, a szeretetet,

Ahogy bújtál, öleltél, nem voltam egyedül.

Menned kellett, elengedlek, de még fáj, nagyon,

Felébredek, valami más, mint máskor.

Valami hiányzik, valami nem olyan, mint máskor.

Csend és mozdulatlanság, valami hiányzik.

Marci: 2009. március 10 – 2019. július 16.