2010. április 8., csütörtök

Intés az őrzőkhöz

Ady Endre:: Intés az őrzőkhöz

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmúlt nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Búcsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.


2010. április 7., szerda

Csak a fák




Ferenczy Klára

Csak a fák...
1.

..tudnak elalélni csikorgó fagyban,
levetvén gondot, nyűgöt,
eldobni lombruhát,
mezítelen, talpig-taron
megtisztulni
fehér hózuhanyban,
s míg rájuk telepszik a jéglakat,
szívük bezár,
árva szerzetesként,
pőre mementóként
vigyázzák a tájat
néma csendben
a hosszú télen át.

Csak a fák nem hazudnak.


Csak a fák...
2.

Csak a fák hiszik el,
ha öleled őket,
szívből jön a dal.
Kérges testükből áradó
ágymeleg lényük
gyengéden fogva tart.
Érintsd meg őket,
s jobban leszel.
A lelkedet érinti meg
az ölelés, a simogatás.
Szívd be az illatot,
mit árasztanak,
s megannyi emlék
kél útra benned,
hogy megtaláljon
téged, ki elfeledted,
a Természet gyermeke vagy,
hiába tagadod meg
nap mint nap önmagad.

2010. április 4., vasárnap

Húsvéti ének

Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett


Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó - mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.

Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, - most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.

Nincs gonoszabb, mint a hitvány
áruló és rossz tanítvány,
ki az ördög ösvenyén
biztos lábbal, tudva mén:
szent kenyéren nőtt apostol,
aki bűnbe később kóstol, -
Krisztus, ilyen voltam én.

Amit csak magamban látok,
csupa csúnya, csupa átok,
csupa mély seb, éktelen,
testem oly mértéktelen
volt ivásban, étkezésben,
mindenfajta vétkezésben
s undokságom végtelen.

Ó, ha tudnám, megbocsátasz,
s országodba bebocsátasz,
mint szurnám ki két szemem,
mint vágnám le két kezem,
nyelvem húznám kések élén
s minden tagom elmetélném,
amivel csak vétkezem.

Bűneimnek nincsen számok.
Mindent bánok, mindent szánok
és e sajgás, mely gyötör
nem is sajgás, már gyönyör.
Hamuval szórt, nyesett hajjal
ér engem e húsvéthajnal
és az üres sírgödör.

Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom...
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.

Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.

Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.

Éneklő sok tiszta lánnyal,
liliomos tanítvánnyal
nem követlek, Mesterem.
Majd csak csöndes estelen
indulok, hol vitt a lábad,
földön kúszom könnybe lábadt
szemmel, szinte testtelen.

Fennakadva tüskeágon,
éjsötét nagy pusztaságon
étlen, szomjan vágok át,
nagy hegyeken vágok át,
mint eltévedt eb szimatja,
mely halódva is kutatja
vándor ura lábnyomát.

S közben dalolok az égről,
pálmás, örök dicsőségről,
vonszolván földdel rokon
testemet a homokon
s így ujjongván, nem is érzik,
hogyan sajog, hogyan vérzik
rögbe horzsolt homlokom.

Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan...
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utólérlek, Krisztusom!

2010. április 3., szombat

Szép ünnepi napokat

Húsvét-Nagyszombat


Lászlóffy Aladár

Húsvét

A kivégzések délutánján
kezdi el húsvétját a sátán.
Hiába jöhet tavasz holnap,
a mezők sötétbe borultak,
a megakasztott folyamatban
nagy eszmék vacognak a fagyban,
mint lelkiismeret, ha áthat
növényi, öntudatlan fákat.
A végrehajtás
délutánján…

*

Az egyik kapun kivezették.
Még nem a követők követték.
S mit gondoltak, kik hazatértek:
mekkora bűn lesz az a péntek?
Az ablakokba könyököltek,
és vitatták vagy elfeledték,
hogy tegnap s végig, mindig öltek,
és soros bárányukat ették,
és hide
g forrásvizet ittak…
És odabent kigyúlt egy lámpa,
és egyenként leheveredtek
mint sírboltokban éjszakára.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

És másnap, mikor ébredezve
hallották, ami hihetetlen,
nem merészkedtek olyan messze
sem kételyben, sem képzeletben,
hogy milyen nagy lesz az a péntek!

*

Mikor a Getsemáni-kertben,
mint harcmezőn a szétszórt testek
istenáldottan, istenverten
az álom fogságába estek,

csak Ő, e rászakadt magánytól
Ő érezte át egyre jobban,
hogy ilyenkor mily semmi lángol
sok buzgó emberi dologban,

hogy ez ilyen sötét világ itt,
Ő látta kétségbeesetten,
hogy íme: ennyire világít,
mitől lángolnak tizenketten.

Kereste holdsütésnyi rését
annak, mit jól takart az éjjel,
és visszaszállt, hogy küldetését
a vele járó végveszéllyel,

a kö
zelgő tragédiával –
új parancsolat vonja vissza.
De ezenközben az is rávall:
ha kell, a poharat kiissza…

*

Mert körül horkolt Jeruzsálem.
Az önmagukkal eltelt eszmék
ha estig kitartottak, már nem,
a menekülést sem keresték.

Már bárkijüket cserbenhagyták.
Ha rá csak ennyire vigyáztak –
mire számíthattak a hangyák,
a gyengék és halálraváltak?

Nem bírta más, csupán az őrség,
figyelmesen, fegyelmezetten.
A hatalomé a dicsőség!
Ne tartsanak igényt rá ketten!

A végrehajtás éjszakáján
az győz csak, aki karddal
támad!
… Folytatta húsvétját a sátán,
és odadobta a világnak.

*

Járj fel a Koponyák hegyére,
ennek még évente sincs vége,
arra biztat, ki benned hódít:
keresd a saját stációid.
Mert aki indít, nem ereszt el
hiába hozzád mért kereszttel,
úgy találomra sose
járat
senkivel új kálváriákat.
Juss fel a vesztesek helyére,
ne számolj veszteségre, vérre,
mert Aki Hagyja Győzni Rómát,
még biztosabb, hogy téged jól lát,
figyeli, hogy a próba vége
kit taszít reménytelenségbe.
A remény hosszabb, mint az élet,
mert azt
nem személyesen éled.
Végül mind diadalt szereznek
a sorra feladott keresztek.
Dicsőült ország-golgotákon
vezet át milliárdnyi lábnyom.
Nézz vissza: fájdalmasan szántott
nyomaink teszik a világot.
Érj fel a koponyák egébe
egy péntekre – vagy ezerévre.


2010. április 2., péntek

Húsvétra készülődök





Elkészültek az utolsó ajándék tojások:-)

Az Úr érkezése


Ady Endre: Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.


2010. március 29., hétfő

Húsvétra készülődök




Hajócskás lapos tojások, húsvéti csokor. Győr-Tamási között készült keresztem.

Kirándultam.







Végre itt van a tavasz! Kirándultam a Parkerdőbe, hoztam pár képet:-))

2010. március 23., kedd

A legújabbak

Most elkészült munkáim:-)















2010. március 19., péntek

Ibolya



Ma sétám közben megtaláltam az első ibolyát. Jó volt, nagyon vártam már.
Lassan ébred a természet, de most már biztosan itt van a tavasz.

Meglepi


Ma meglepit hozott a postás:-)) Csirip-Piri köszönöm:-))

2010. március 18., csütörtök

hajócsipke


Az első húsvéti tojás hajócsipkével díszítve.

A másik ember megértése

Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása.A szeretet elvárása: önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.
Taitosz



2010. március 17., szerda

Sudárzás

Isten fogja a Nap kezét, - a Nap fogja a föld kezét, - a föld az emberek kezét!
S mint a réten a sok diák: Sudarast játszik a világ:
Isten fogja a Nap kezét, - a Nap fogja a föld kezét, - a föld az emberek kezét
S fogják így mind: Isten kezét! Óh be szép!

Míg kéz a kézbe így tapad, vígság viszi a sudarat

Mosolyog minden emberarc: Nem aggasztja zord lecke.. harc...
Mindenütt verőfény lobog, - s az emberek mind boldogok!

De ha lanyhul az akarat, - a sudár szerteszét szakad?

Mindenki porban hempereg, egymásba tépnek vad kezek
Itt láb törik, ott két könyök, - és könny csorog és vér fröcsög:
Zuhog a romlás és a baj... jajszóvá lesz a víg kacaj, -
Az embertömeg zúg, zokog. - s mind csonkák, bénák, rongyosok...

Míg a romlást elképzelem, hozzád könyörgök Istenem:

Fogd erősen a Nap kezét, s fogja a Nap a föld kezét, - a föld az emberek kezét!
Hogy mint réten a sok diák, játszhassék vígan a világ
S ne engedd többé soha már, hogy szétszakadjon a sudár!
Hisz oly szép! --- Istenem, be szép!
Isten fogja a Nap kezét, a Nap fogja a föld kezét. -
A föld az emberek kezét ... s mind fogják Isten kezét
Be szép!
(Ősz István verse)

A szeretet első és utolsó lépése is: a mások iránti figyelmesség

(R.Spiecker O.P.)

2010. március 15., hétfő

A szeretetről

Sose higgy el semmit addig, amíg meg nem tapasztalod . Sose formálj előítéleteket, még akkor se, ha az egész világ azt állítja, hogy valami úgy van, hacsak nem találkoztál vele te magad is.

A nagy indiai misztikus, Kabír azt mondja: "Sose higgy a fülednek - csak a szemednek higgy. Minden, amit hallottál, hamis. Minden, amit láttál, igaz."
Erre a mondásra mindig emlékeznünk kell, és mindenhová magunkkal kell vinnünk, mert emberek vagyunk, és hajlamosak vagyunk téveszméket hangoztatni. Része vagyunk ennek az egész őrült világnak, és az az őrület ott rejtőzik minden emberben. Ne engedd, hogy a hatalmába kerítsen. Szüntelenül emlékezned kell. Nehéz feladat, mert az előítéletek nagyon kényelmesek és könnyűek; nem kell fizetned értük. Az igazság költséges, drága; sokat kell fizetnünk érte. Valójában, csak ha az egész életedet kockára teszed; akkor érsz el hozzá. De egyedül az igazság szabadít fel.
Ezért, ha más emberekre és az elméjük működésére tekintesz, mindig emlékezz arra, hogy ugyanolyan elme rejtőzik benned is. Vagyis sose hallgass rá. Rá fog beszélni; vitázni fog, megpróbál meggyőzni. Egyszerűen mondd azt: "Majd meglátom magam. Még élek. Szembenézek bármivel, amivel csak kell."

Osho

2010. március 14., vasárnap

Munkáim









Az utolsó elkészült munkáim:

Idézet


Ajándékok






Mostanában kapott ajándékaim:-))
Szabolcsi Erzsébet: Forrás legyél

Forrás legyél.

Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű éltető víz.
Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.
Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.
Folyó legyél.
Hatalmas hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.
Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullámsír,
vagy elcsendesült sima víztükör.
Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.
Legyél víz, életet adó őselem,
legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,
legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak vagy tenger,
legyél te magad, legyél ember.

2010. március 10., szerda

Tamás




,,Sokszor furcsán néznek rám az emberek, mert egy gyertyaszállal beszélgetek. Nekik csak egy tárgy, de nekem már más, hiszen a fájdalmamban ő lett a mindenem. Hű társam, vigaszom, reményem. Egy kapocs mely összeköt veled, a földet és az eget. Csak meggyújtom őt és várlak, szívem szólít, máris látlak! Látom arcod és látom azt is, ahogy a gyertyám fényével féltőn ölel át téged. Szólok hozzád, bólint a láng, érzem, hogy te voltál. Saját nyelveden válaszoltál. A gyertya meg csak egyre fogy, szememből a könny csorog. A torkom szorít, de még szólok: Hiányzol nagyon! ugye tudod? A gyertya még válaszol, egy utolsót bólint, majd kihuny. Már csak halkan suttogom:Álmodj szépet csillagom!"

2010. február 18., csütörtök

Születésnap


Reményik Sándor: A lelki szegénység dicsérete

Hálát adok, hogy a világból
Oly kevés dolgot ismerek,
Hálát, hogy Párist sohse láttam,
S nem vonzanak a tengerek.
Hogy nem jártam a Rivierán,
És járni már alig fogok,
Hogy becsukódtak én előttem
Idejében a távolok.


Ó láttam így is, éltem így is,
Így is kínlódtam eleget.
A benyomások szertevitték,
S vissza nem hozták lelkemet,
Ugyan mit értem volna véle,
Ha még több darabra török?
S előlem milliónyi részlet
Födi el azt, ami örök.

Egy kutat ástam önmagamba,
Titokzatos, komor kutat.
Sötét vize pár rokon-árnyat,
S pár testvér-csillagot mutat.
Fölé akkora ég borul csak,
Amekkora tükrébe fér.
Sok lelki nábob kincse nem kell
Cserébe szegénységemér'.

Testvér-csillagot, rokon-árnyat
Vágyom ringatva tartani,
Nem kellenek új emberarcok,
Sem új világok partjai.
Elég nehéz tükrözni úgyis
Tisztán, amit az ég mutat,
S felásni, Isten tudja hányszor
A mindig-beomló kutat.

Erdély ege, parányi égbolt,
Tündöklő testvér-csillagok:
Szegénységem kútperemére
Ragyogva ráhajoljatok.
Akármerre futnék el innen:
Napáldozat, naptámadat
Nem látna mást, mint csüggedt szárnyú,
Halálos fáradtságomat.

Új világok üzenetével
Uram, ne kísérts engemet.
Én láttam így is, éltem így is,
Így is küszködtem eleget.
A képek vad zivatarából
A lelkemet már menteném.
Be sok minden záporozott rám,
S milyen kevés lett az enyém!

E keveset add átölelnem,
És benne átfognom magam,
S halálom elfelednem benne,
S az életből, mi hátra van.
Hagyd haldokló lángokba kapni
Kék hegyeink lélekzetét,
S hagyd látnom egy harangvirágban
- Szent szegénységben: gazdagságban -

A mindenségnek végzetét.

2010. február 15., hétfő

PIF



fpárducnál találtam ezt a játékot. Én is szeretnék játszani:-)


Nagyon megtetszett ez az ajándékozós dolog.

A szabályokról:

1.Bárki játszhat, akinek van blogja.
2. Az első három ember, aki megjegyzést ír erre a bejegyzésre, olyan ajándékot fog kapni tőlem, amelyet saját magam készítek.
3. Ezt az ajándékot az elkövetkező egy éven belül el fogom juttatni hozzá.
4. Cserébe ezt a felhívást meghirdetitek a saját blogotokban, a képet felhasználhatjátok.


Játékra fel!

Hátha jár erre valaki, olyan örömmel készítenék ajándékot:-))

Magános öröm

Reményik Sándor: Magános öröm


Mondod: a bánatod magános,
Az örömöd ó, még magánosabb,
Sötétség vagy, ha éjszakába jársz,
De árnyék vagy, ha reád tűz a nap.
És minden árnyék külön libegés
És minden árnyék néma, külön élet,
A bánat őket összesöpri-mossa,
A fény mutatja meg a különbséget.

Mondod: a bánatod magános,
De volt-e már mély, zengő örömöd?
Ölelni vágytad a széles világot
S a vágy, öröm szívedbe fúlt, törött.
Vágytál röpülni, önmagadon túlra,
Nem messze, csak egy rokonszellemig, -
Az örvendezőt hűvös mosolyok
Önnön szívébe visszakergetik.

Mint kehely szélén zengő aranycsöppek:
Az örömital benned muzsikál,
Túláradna, de nincs merre-hova,
Leperegne, de csak habozva áll.
Raksz vértet, páncélt a szíved fölé,
De ver a szíved vért, páncél alatt -
Ujjongva szólnál: most boldog vagyok!
- És összeszorítod a fogadat!





2010. február 10., szerda

Kötök:-)


Készül Kincső unokám kabátkája. Eddig jutottam, a többit majd a próba után tudom megcsinálni. Remélem, hogy fog Neki tetszeni.

Reményik Sándor: Hegedű sír





Hegedű sír, magányos hegedű
A roppant csillag-kupola alatt.
Oly kristálytiszta üveghangokon
Jajdul a végtelenbe valaki;
Úgy ostromol Istent és éjszakát,
Könyörög, lázad, adja meg magát,
Hogy lehetetlen meg nem hallani.

És mennyi ilyen kristály-hegedű -
És mennyi ilyen harmat-tiszta hang -
És megváltásra méltó mennyi bánat
Az örök csillag-kupola alatt.

Ha ezeket nem hallja senki sem,
Ha ezeket nem bánja senki sem:
Mért hallaná meg az én hangomat?

Húsvétra készülődök


Húsvétra készülünk lassan. Ez a kis terítő is ajándék lesz, a nyuszis tálkát magamnak csináltam.

2010. február 9., kedd

Igyekszem rendszeresen erre a blogra is jönni, talán többen idetaláltok hozzám is:-)

Sík Sándor: A jelen, a titokzatos

Szeresd a múltat: a tiéd!
Vért szívj belőle,
Vért és velőt, tűz-elevent,
Öntözni a sovány jelent
Alomnak a jövőre.

Öleld magadhoz a jövőt:
Tiéd, ne engedd!
Ölelheted, ápolhatod,
Ha életed megáldozod
A pihegő jelennek.

A jelen, a titokzatos,
Tiéd csak mindenestül:
Amit magadból most megélsz,
Annyi vagy, az vagy mindegész
Örökléten keresztül.



A horgolós fórumon van egy játék, a 2 hónapmunkája, a mostanira ez az ajándékom.

csipkesál


A csipkekötős fórumon közös csipkesálat kötöttünk. Ez lett az enyém:-)

Bagoly gyűjtemény



Elkészült nekem is a horgolós fórumra a két bagoly képem. Azt hiszem, hogy lesz még folytatása, ha az unokák jönnek. Egy már elrepült az új gazdijához:-))

Ajándék


Ajándékba készült még egy hűtőmágnes.