2020 Nagyhét

Túrmezei Erzsébet

A KÖNYVEK KÖNYVÉNEK

CSODÁLATA

Legyőzhetetlen!

Égi dimenziók, örök arányok

Isten diktálta, ember-írta Könyve!

Küzdünk ellened porszemek, parányok...

taposunk vérbe, sárba, könnybe,

és nem bírunk veled.

Te élsz korok felett és föld felett.

Tavaszból őszbe fordul a világ.

Lombjuk hullatják óriási fák.

Az emberiség évezredes tölgye

lassan libegve ejteget a földre

életeket és népeket.

te élsz népek felett és lét felett.

Kezembe veszlek,

és álmélkodva csuda-áhítat

száll a szívemre.

Így olvasta fakó irásidat

Ágoston egyszer... így a reformátor...

S hol egy ezüstszem századok porából?

Eleven-új vagy, s diadalmas-frissen

Szólsz a szívemhez, mintha énnekem

Íratott volna mai nap az Isten.

Úgy változunk mi emberek.

Az apák mások és a fiak mások.

Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek,

ma törpe senkik, holnap óriások.

Azt hisszük, még a kelő napba nézünk,

De orvul, észrevétlen este lett.

Te élsz múlás és változás felett.

Hol, aki téged legyőzött,

tér, idő, ember - akárki?...

Hát azok ezreit,

lehet-e megszámlálni, belátni,

akiken te vettél diadalt?

Legyőzött lelkemen

győztesen Te zendíted ezt a dalt.

A Te győzelmed a békém.

A Te diadalod az életem.

Kezembe veszlek hívő áhítattal,

s hatalmad hirdetem.

Te élsz korok felett és föld felett

Te élsz népek felett és lét felett.

Mindenre, amit kérdezve kerestem,

Te győzhetetlen,

Te vagy a diadalmas felelet.

Életre kelt örökség

Nemrégiben kaptam ajándékba egy régi kézimunkás baráttól vékony horgolócérnát. Valamikor szorgos kezek gyűjtötték, készítették a szebbnél-szebb csipkéket, aztán az élet rendje szerint az örök hazába költözött. A cérnák maradtak, hagyatékban, akié lett, vékony cérnából nem tud dolgozni. Ezért nekem adta. Kérte, hogy ha készül valami belőle, mutassam meg.
Elkészült 1 kis terítőcske, elküldtem Neki, hogy maradjon emléke. Tovább él, viszi az alkotás örömét, szeretetét.

Szeretem a szíveket

 Két szivecske készült a hétvégén.

Egy nagyon kedves versem:

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

1944. február 17

Ezen a téli reggelen születtem. Egy nem várt gyerek, aki véletlenül kapta az életét. Elgondolkoztam, és végiggondoltam az elmúlt 64 évet. Sok minden történt az életemben, szép és kevésbé szép, de igyekeztem és igyekszem mindig megtalálni mindenben a szépet. Ha az élet nem tanít meg küzdeni, lehet, hogy a később rám mért fájdalmakat sokkal nehezebben éltem volna túl.
Láttam összeroppanni olyan embereket magam körül, akiket tenyerén hordott az "ÉLET", a legkisebb megpróbáltatásba is belerokkantak.
Vannak körülöttem emberek, akik a sok nehézséggel megküzdenek, és még segíteni is tudnak másoknak. Megedzette Őket az élet.
1944. december 29. Édesanyám, akitől kaptam az életet, 35 évesen meghalt. Itt maradtam én, 10 hónaposan, és nővérem 12 évesen.
Nekem a pici gyereknek és a 12 éves kamaszodó lánynak akkor lett volna a legnagyobb szüksége az Édesanyára......
Jöttek a rokonok, és elszakítva a testvéremtől, mindkettőnket máshova vittek. Nem emlékszem, hogyan is emlékeznék, hiszen nagyon pici voltam.
Édesapám új családot alapított, de pár év múlva ismét csak szétszóródott a család. Ekkor már volt egy féltestvérem, egy fiú is.
Teltek az évek. 1950-ben Édesapám próbálta összehozni a családot, de a történelem ismét közbeszólt. Nevelőszülőkhöz kerültem, nővérem máshova. Akkor kezdtem az iskolát. Drága emlékű nevelőanyám, aki maga varrta új ruhában-köténykében engedett az iskolába, sírva fakadt, mikor "haza" értem, ráborult a tinta az új ruhámra. Nehéz vállalás volt, de szeretettel gondozott. Szeretettel gondolok Rá vissza még mindig, már fentről néz rám. Jaj, de hosszú évek, kamaszkori dacosságok, a kamaszok érzékenysége, saját kérésemre kerültem vissza Édesapámhoz és feleségéhez, akit élete végéig Édesanyámnak szólítottam. Mindig Édesanyámat kerestem Benne. Hogy miért nem sikerült? Biztosan én is hibás voltam benne, de élete utolsó másfél évében én gondoztam haláláig.
1963.november 24-én kötöttem házasságot életem párjával, akivel végre révbe értem, családot, otthont, és legfőképpen gyerekeket kaptam. 5 szép gyermekem született, egy lány, és négy fiú. Nagyon boldog voltam.
Aztán ismét jött a megpróbáltatás. Legkisebb kisfiam Tamás, 9 és félévesen az Örök Hazába távozott. Hogy lehetett ezt túlélni? A hit, -amit bizony ebben az esetben nehéz volt támasznak elfogadni-, nehéz volt elfogadni, hogy Isten adta, Isten elvette. Azt hiszem, érhető volt, hogy én is kérdeztem, miért éppen az én kisfiam??? Na, és a CSALÁD.
Új időszak az életemben, tovább élni. A gyerekekért, a férjemért. Sikerült? Talán. Aztán nem sokkal utána keresztfiam Édesanyja, aki sógornőm volt, meghalt, és keresztfiam az én gyermekem lett, mert a keresztelőn azt fogadtam, hogy anyja után anyja leszek. Ismét öt gyermekem volt. Sikerült????? Bízom benne, hogy igen.
Felnőttek a gyerekeim, hivatásuk, foglalkozásuk lett, családot alapítottak, ki sikerrel, ki kevésbé, de végülis révbe értek. Azt hiszem, hogy egymásra mindig számítható igazi család lettünk.
2003. július 22. Egyedül maradtam. Pár hónap híján 40 évet éltünk együtt, ennyit kaptunk az Élettől. Azóta igaz, hogy egyedül vagyok, de nem magányos. Körülvesz a gyerekeink szeretete, az unokáink szeretete, gondoskodása.
Együtt volt a Család, aki tehette hazajött. Lányom, unokám névnapja, Fiam és az én születésnapom együtt ünnepelve. Boldog voltam-vagyok.
Mert az élet szép, ha vannak a megpróbáltatások, még jobban értékelni tudjuk ezeket a napokat. Az élet szép, csak meg kell keresni benne a szépet.
Hazamentek a gyerekek, üres lett a ház, és jöttek a gondolatok.

Most 2020 van, és ennyi év után – 12 év – most is összejött a család, ahogy eddig is, minden évben. Ezt a 2008-ban írt bejegyzést egy régi blogomban írtam, ami megszűnt, és gondoltam, hogy megosztom itt is.

Mennek a percek, napok, órák, sőt az évek, pörögnek, mint homokórán a homok.

Az évek múlásával nehezebb már az élet, nehezebben megy a mozgás. Viszont felnőttek az unokák, jó volt látni. Ritkábban tudunk találkozni, de a gyerekeim mindig mellettem vannak, nem hagynak magamra.

Régi vágyak is teljesültek, dunai hajóútra is elmehettem, és még egy szép hajóútra, a Dráván.

Még volt egy vágyam, hogy a gyerekeimmel még egyszer elmehessek valamerre, úgy, mint amikor még kicsik voltak. Ezt is megkapom, májusban sétahajózunk együtt.

Ha most is visszagondolok, most is úgy érzem, hogy ha voltak szomorúságok, fájdalmak az életemben, akkor is így volt jó, így volt szép.

Őszintén írhatom most is, hogy boldog voltam-vagyok.

Ezekkel voltam mostanában elfoglalva. Mindkettő 60-as cérna. A kisebbik két gyűrűvel kevesebbre van elkezdve, féltem, hogy nem lesz elég a cérna. Elég lett volna, mindössze 1.2 dkg ment bele.

A nagyobbikat a minta szerint csináltam, abba 1,4 dkg cérna van.

Renata Niemczyk mintája.

Folti

Amikor fél évvel ezelőtt Marci cicámat el kellett engednem, mert beteg volt, úgy éreztem, hogy soha nem lesz másik. Aztán múlt az idő, azt mondtam, hogyha lesz cicám, Marci fog küldeni. És így lett, ma örökbe fogadtam egy kiscicát, Foltit. Feledtetni nem tudja Marcit, de hiszem, hogy Folti is a barátom lesz.
A megérkezés és pár pillanatkép.

2020

"Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni." (Pilinszky János)

Boldog Új évet minden kedves Látogatómnak

SZÜLESS MEG BENNEM

Túl az első bejgliken, az éjféli misén és a nagy ajándékhalmokon, jó újra és újra jó ránézni a betlehemre a karácsonyfa alatt, hogy az igazi lényeggel foglalkozzunk. Jézus Krisztussal, akinek a születését ünnepeljük. És mit sem ér ez az ünnep, ha Jézust nem engedjük be a szívünkbe!

Szüless meg bennem

Szüless meg bennem.
Ha lelkemben nincsen zene,
szent éneket dalolj bele,
szüless meg bennem.

Szüless meg bennem.
Szívemben ha úr a sötét,
gyújts bele szép isteni fényt,
szüless meg bennem.

Szüless meg bennem.
Minden bajom közepette 
lényem dicséreted zengje,
szüless meg bennem.

Szüless meg bennem.
Karácsonynak szent ünnepén,
fáradt testem csend-éjjelén
szüless meg bennem.

Ambrus Betti

Boldog Karácyonyt

TÚRMEZEI ERZSÉBET: AHOL RÁNK JÉZUS VÁR

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások és szenvedések,
hol csend, csend, csend…
Kívül?
Vagy bent:
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben, és feladatokban,
ott szenvedésben és kisértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk – a csendben!

Hópelyhek 2019.

Renulek, Muskaan és Teri Dusenbury mintái alapján.

Hópehely keringő

Hópelyhek, hópelyhek, csillámló jókedvet,
víg táncot hintsetek a hegyre szaporán!
Hullass csak hólabdát, a fáknak hósapkát,
s a földre szőnyeget, hogy csússzon a szán.
Az ég most nem ragyog, talán a csillagok
hullnak le hozzád, te álomtanyánk.
Hópelyhek, hópelyhek, csillámló jókedvet,
a tiszta, szép örömet hintsétek ránk!

/Zene szöveg/

Hópelyhek

Az én álmom hófehér Karácsony,

Mindenre csillag fénye hull,

Szállongó hópelyhek, s az otthon melege,

Szívünkben sok-sok szeretet.

/Köteles István zenész/

Még mindig nehezen veszem kezembe munkát, hogy készítsek valamit.
Egy kedves ismerős testvére az Örök Hazába költözött, ürességet, fájdalmat hagyott maga után. Vannak szavak, de azok elszállnak. Az írás megmarad, visszaolvasható-nézhető. Emiatt gondoltam, hogy az én "írásom" egy hajócsipke angyalka lesz, ami mindig emlékeztet.
Kedves Panni, nyugodj békében.
Jutka, lelki békét, lelki nyugalmat kívánok.

Kicsit mindig feljebb.....

A Cicám nagyon hiányzik. Nehezen tudok még kézimunkázni is, hiszen annyira szerette nézni, hogy mit csinálok.
Eszembe jutott egy tanmese, a szamárról és a kútról.
" Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédokat, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár nem értette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál:lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik! Ahogy a paraszt és szomszédok tovább lapátolták a földet a szamárra,az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott! Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta “szemetet és földet” fog rád lapátolni. A “kútból” kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb! Mi már túl vagyunk a nehezén, még mi sem tudunk teljesen kimászni, de már jó úton vagyunk! "

Ez a kis terítő elkészítése számomra is egy "lapát" föld, ezzel is egy lépéssel feljebb jutottam a gödörből. Igyekszem, hogy legyenek még ilyen kis apróságok, és lassan feljutok a felszínre. 

Így szokta figyelni, amit csináltam.

🧡

Születésnap

Lányom születésnapját ünnepeltük. Mindig meghatódással gondolok arra a napra, amikor első gyermekemként a világra jött, örömet, boldogságot hozva nekünk.
A jó Isten éltesse erőben, egészségben sokáig. Gondoskodó szeretete kísér utamon.

Emlékezés

                                  
 

A tegnapokkal fogy az élet,

A holnapokkal egyre nő,

S szemedben mégis mindörökké

A mának arca tűn elő.

 

Ha ember távozik a földről,

Helyére nyomban más hatol,

S az esti nap mikor lenyugszik,

Egyúttal fölkel valahol.

 

Úgy látod: mindig egy a gázló,

Csak rajta más hullám suhan;

Úgy látod: mindig, minden ősz más,

Egy lomb hull mégis lassudan.

 

Vak éj nyomán a drága reggel,

A szép királyasszony libeg -

Még a halál is csalfa látszat,

Új életünket őrzi meg.

 

Egy ősigazságról beszélnek

Parányi percek, nagy korok:

Halhatatlan az Univerzum,

S a végtelen körül forog.

 

Ezért, ha illan ez az év is,

S a múltba mállva szétomolt,

Lelkedben ott a kincs örökre,

Amely valaha benne volt.

 

A tegnapokkal fogy az élet,

A holnapokkal egyre nő,

Szemedben mégis folyva-folyvást

A mának arca tűn elő.

 

A csillogó s a változó táj,

Az elszáguldó föld kerek:

A Gondolat fényzáporában

Örök-egyformán szendereg.

/Dsida Jenő fordítása/

Apróságok

Az élet megy tovább .....
Elég régen nem csináltam semmit, talán most már lassan vissza tudok térni a régi kedvenc foglalkozásaimhoz.

Kisbaba születésére készítettem egy kis játékot, vidám színekkel. 
Elővettem a hajócskát is, egy kis apróság elkészült. Egy csikóhal. ötlete alapján.

Egy szál virág

Egy szál virág, megannyi emlék,

színek villanása, csillogó napfény.

2019. 08.03 Találkozó

Ha augusztus, akkor találkozó, régi fórumos, kézimunkás barátokkal, már több, mint 10 éve.
Így volt ez idén is.

Mesterházi Mónika

Öreg notesz

A régi notesz lenne újra jó.
Ki nem hullott lapjain ugyanúgy,
Érvényesen mind a régi nevek.

A szét nem esett, bordó borító
Ha tartaná magát, mint ez a zöld.
A régi notesz lenne újra jó.

Távoli arcok kicsit közelebb,
Kevesebb orvosnév és hivatal,
Érvényesen mind a régi nevek.

El nem folyt betűkkel, olvashatóan
Ott lennének a meghalt kedvesek.
A régi notesz lenne újra jó.

Ott lennének meg nem fordult szívükkel
A valaha fontosak, fontosan,
Érvényesen mind a régi nevek.

Az volna jó, az a vidám notesz,
A patchwork nevű, vidám borítós,
A régi notesz lenne újra jó,
És érvényesen a régi nevek.

Ez az érzés, gondolat volt bennem ezen a napon. Az elmúlt időben már több kedves barátot vesztettünk el, de a mostani 1-1,5 év újabb barátunkkal nem találkozhatunk ismét. Emlékük, az irántuk való szeretetünk nem múlik, mindig megőrizzük a szívünkben.

Ezért érzem nagyon, hogy mennyire fontosak ezek a találkozások, milyen öröm, hogy megint együtt lehetünk, és megölelhetjük egymást, örömmel, szeretettel. 

Adja Isten, hogy még sok évig lehessen augusztus a találkozás hónapja.

Idén nem a szokásos helyen, a kedves helyünkön, a Parkerdőben voltunk, hanem egy kedves barátnőm adott helyet nekünk. Rossz idő volt mostanában, félő volt, hogy akkor is esni fog. Hatalmas diófa árnyékában, kellemes, szép időben telt a nap.

Készültem, mint minden évben, apró kis szeretet ajándékkal, ami ha kezükbe kerül, ez a nap fog eszükbe jutni.

Pár pillanatkép, összesen a családtagokkal együtt 27-en voltunk. 

Sokat jelentett nekem ez a nap, feltöltődést, sok örömet.

Azzal köszöntünk el, hogy jövőre, Veletek ugyanitt.

Valami más

Valami más – Marci emlékére

Felébredek, valami más, mint máskor.

Valami hiányzik, valami nem olyan, mint máskor.

Csend és mozdulatlanság, valami hiányzik.

Kinyitom a szemem, és már látom a valóságot,

nincs a két kis szem, ami rám néz, felébredtél?

Reggelizni kéne már.

Átölelem, felkelek és elsőként Ő kapja a tálkáját,

Elindul, de először felkeresi az almot,

visszajön, és kezet mos. Minden alkalommal,

hiszen így illik, neki a mosdótál a kaparófa.

Reggeli után megölel, átfogja a nyakamat,

hozzám bújik, de szép a reggel, süt a nap.

Rám néz mintha mondaná, ne haragudj gazdi,

kimegyek napozni, igaz, csak erkély, de neki

ez a kert, ahol elnyújtózva, vagy összegömbölyödve,

élvezi a reggeli napsütést.

Felébredtem, valami más, mint máskor.

Valami hiányzik, valami más, mint máskor.

Ezután ez mindig így lesz, de lesz-e könnyebb?

A nappalok, a délutánok, esték csendje, lesz-e könnyebb?

Nem egy cica voltál, hanem a barátom,

nem voltam egyedül, mindig volt válaszod.

Köszönöm az éveket, az örömöket, a szeretetet,

Ahogy bújtál, öleltél, nem voltam egyedül.

Menned kellett, elengedlek, de még fáj, nagyon,

Felébredek, valami más, mint máskor.

Valami hiányzik, valami nem olyan, mint máskor.

Csend és mozdulatlanság, valami hiányzik.

Marci: 2009. március 10 – 2019. július 16.

16 éve már

Az élet úgy hozta, hogy két egymás utáni posztom is a búcsúzásról szól. Múlnak az évek és egyre többször már csak emlékek vannak, de hát ez az élet.
2003 július 21-én éjszaka magamra maradtam. Életem Párjának szíve feladta a harcot.
Azóta is velem van, fogja a kezem, tudom, hogy vigyáz rám.
Nem feledtem el a napot, nem azért emlékezem később, csak nehéz napok vannak mögöttem.
Hiszem, hogy találkozunk.....

Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.

Marjorie Pizer